Aki szerint az amerikai foci és a csajok nem férnek össze, az nem ismeri Jordant! A tizenhét éves lány a gimi csapatának kapitánya és irányítója: bitang tehetséges játékos, és a foci a mindene. (Az már csak hab a tortán, hogy a pályán folyton szívdöglesztő hapsik veszik körül…) Csapattársai tisztelik és szeretik − igaz, csak haverként tekintenek rá. De Jordannek amúgy sincs ideje pasizni, fontosabb, hogy egyetemi sportösztöndíjat szerezzen. Na meg hogy az apja végre elismerje a tehetségét.
A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, amikor Ty Green, a kiváló irányító beiratkozik a suliba. Az irtó dögös srác egyszerre jelent veszélyt a lány posztjára és a szívére, Jordan pedig életében először elbizonytalanodik: vajon nyerhet-e a pályán és a szerelemben is?
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 344 oldal
Sorozat: Hundred Oaks
Előzmény: -
Műfaj: YA
Ha azt mondom, hogy az amerikai foci szókapcsolat többet ért nekem, mint az egész fülszöveg, még nem mondtam semmit. Mikor megláttam, tudtam, hogy ez az én könyvem lesz, ha jól tudja majd leírni a focis tényeket. És sikerült neki(valamennyire)! Ugye a történet Jordan végzős évét követi végig, akinek most aztán kijut a jóból: a semmiből, pontosan a texasi semmi közepéről megjelenik Tyler, a tévedhetetlen quarterback. Olyan tipikus. Aztán Tyler reakciója Jordanra. Szintén nagyon mindennapi. Ez ugye az a gond, ami a csapatával és a szerelmi életével kapcsolatban lép fel: akaratán kívül elcsavarja a fejét Tyler Green, aki sajnos van olyan jó, mint ő. A következő nagyobb bonyodalom, az egyetem. Jordan nem kap senkitől ösztöndíjat, pedig a megye legjobb irányítója. Gyerekkora óta az Alabama Egyetemen szeretne focizni, de az ottaniak mintha le sem bagóznák, amikor pedig mégis, akkor is csak, mint kampánytermék kell nekik, nem mint játékos. Ehhez szorosan kapcsolódik egy újabb kellemetlenség: Jordan édesapja, a híres NFL focista, a tévedhetetlen játékos nem hajlandó eljárni a lánya meccseire. Sőt, beszélni sem lehet erről a jelenlétében, azt akarja, hogy Jordan hagyja abba az egészet, és kezdjen komoly dolgokkal foglalkozni. És ezzel nagyjából ki is rajzolódik a kényes alaphelyzet: Jordan, a tizenhét éves játékosunk nem élvezi az apja, vagy a profi sportvilág támogatását, lehet, hogy fel kell adnia az álmait, miközben az ő igényei is változnak, és még a barátaiban is lezajlanak bizonyos változások, amik pedig rá hatnak vissza: teljes roncs lesz, még a játékában is hibát ejt. Tetszettek a focis tények, ahogy előtérbe kerül a lány írásra való kényszere, és egyre inkább fejlődik is benne. Bár ez nem a naplójába került bele, attól még számomra az egyik legkedvesebb hasonlat:
És ezzel el is érkeztünk a következő fontos szereplőhöz: Henry. Henry a tipikus legjobb barát, akire mindig lehet számítani. Szerelmes a lányba, de mivel a lány nem veszi észre, ő meg fél változtatni a helyzeten. konkrétan hímringyó lesz. Sokszor még magának is ellent mond: Támogatja Jordant, sőt, bíztatja, hogy járjon Tylerrel, pedig ki nem állhatja. Amikor közös feladatot kapnak, képes a régi oldalát adni, megjátssza magát, Jordan meg hisz neki. Mégis, még ebben a csecsemős helyzetben is kirajzolódik a köztük lévő óriási szakadék: Ha azt mondom, hogy az amerikai foci szókapcsolat többet ért nekem, mint az egész fülszöveg, még nem mondtam semmit. Mikor megláttam, tudtam, hogy ez az én könyvem lesz, ha jól tudja majd leírni a focis tényeket. És sikerült neki(valamennyire)! Ugye a történet Jordan végzős évét követi végig, akinek most aztán kijut a jóból: a semmiből, pontosan a texasi semmi közepéről megjelenik Tyler, a tévedhetetlen quarterback. Olyan tipikus. Aztán Tyler reakciója Jordanra. Szintén nagyon mindennapi. Ez ugye az a gond, ami a csapatával és a szerelmi életével kapcsolatban lép fel: akaratán kívül elcsavarja a fejét Tyler Green, aki sajnos van olyan jó, mint ő. A következő nagyobb bonyodalom, az egyetem. Jordan nem kap senkitől ösztöndíjat, pedig a megye legjobb irányítója. Gyerekkora óta az Alabama Egyetemen szeretne focizni, de az ottaniak mintha le sem bagóznák, amikor pedig mégis, akkor is csak, mint kampánytermék kell nekik, nem mint játékos. Ehhez szorosan kapcsolódik egy újabb kellemetlenség: Jordan édesapja, a híres NFL focista, a tévedhetetlen játékos nem hajlandó eljárni a lánya meccseire. Sőt, beszélni sem lehet erről a jelenlétében, azt akarja, hogy Jordan hagyja abba az egészet, és kezdjen komoly dolgokkal foglalkozni. És ezzel nagyjából ki is rajzolódik a kényes alaphelyzet: Jordan, a tizenhét éves játékosunk nem élvezi az apja, vagy a profi sportvilág támogatását, lehet, hogy fel kell adnia az álmait, miközben az ő igényei is változnak, és még a barátaiban is lezajlanak bizonyos változások, amik pedig rá hatnak vissza: teljes roncs lesz, még a játékában is hibát ejt. Tetszettek a focis tények, ahogy előtérbe kerül a lány írásra való kényszere, és egyre inkább fejlődik is benne. Bár ez nem a naplójába került bele, attól még számomra az egyik legkedvesebb hasonlat:
Jordannek különleges kapcsolata volt a csapattársaival is: mind tisztelték, kedvelték, és sokan a srácok közül a barátai is lettek: Henry, J. J., és Carter is. Henry-t nem volt nehéz megérteni, ő egy viszonylag egyszerű szereplő volt, ezt viszont J. J.-ről nem mondanám el. Azt gondolom, hogy ebben a szereplőben több volt, mint szinte mindenki másban együtt: egy igazi barát volt, nem felelt meg a normáknak, nem akart megfelelni senkinek, és olyan életet élt, ami neki megfelelt. Bírtam a tanácsait, és a humorát is. Bár ebben a részletben épp Henry viccelődik vele, szerintem a lényeg átjön:"Ki gondolta, hogy a szerelem nagyobb fájdalommal jár, mint beleszaladni egy száztíz kilós védőbe?"
"- Ha betöltőm a tizennyolcat, magamra varratok egy tetkót - jelentette be J. J.
- Na és mit? - kérdezte Henry.
- Talán valamelyik kínai írásjelet, pont a seggem fölé - mondta, és megvakarta nevezett testrészét.
- Ja, pont, mint a harmincas csajok szokták - haraptam bele egy szerencsesütibe, Henry és Carter pedig felnyerített. - És mit jelentene?
- Valami mély értelműre gondoltam, mint a „mennydörgés" vagy a „morajlás" - mélázott J. J.
Henry felkönyökölt, és a fülembe súgta: - Esetleg lefizethetnénk a tetkóművészt, írja kínaiul a segge fölé, hogy „kijárat"."
" A babának ijesztő üvegszeme volt, és mintha a lelekembe látott volna. Eltartottam magamtól, aztán gyorsan átpasszoltam Henrynek.
- Gratulálok, anyuka - mondtam neki. - Szólhattál volna, hogy gyereket vársz.
- Nem mertem. Attól féltem, hogy abortuszra kényszerítesz - vágta rá Henry, és úgy ringatta a babát, mintha igazi lenne. - A te szemedet örökölte, Woods.
- Meg a te hajadat. - A játék baba kopasz volt. - Elnevezhetnénk Joe Montanának.
- Frászt! Jerry Rice lesz a neve.
- Frászt! Ő Joe Montana.
- Tizennégy órán át vajúdtam vele - kiáltott fel Henry, miközben ringatta a műgyereket. - Jerry Rice-nak hívják!"
És itt egy másik idézet, ami az előzővel ellentétben tényleg érezteti a helyzetüket:
Viszont ők a saját maguk által kreált katyvasz ellenére tényleg, igazán törődnek egymással:"Nagy gáz van, ha a legjobb barátod inkább a kukát nézi helyetted!"
Itt eldöntöttem, hogy Henry összes hibáját megbocsátom neki, de ez volt az a pillanat, ahol igazán megnyert magának:"- Nem tudom, számít-e - jegyezte meg apa csak úgy mellékesen - de embert nem láttam még olyan gyorsan futni, ahogy Henry rohant hozzád, amikor megsérültél."
Tehát, Jordan és Henry kapcsolata maga volt a tűz, és a víz. Én drukkoltam nekik, szerintem ti is ezt tennétek. Sokáig Tyler a jófiú a könyvben, ezért rá is kitérek: nem egy nagyon kidolgozott karakter, de róla is olvasnék bővebben, mert amit láttam, az tetszett, már ha elvonatkoztatok attól, hogy szinte megszállott volt Jordan miatt. Vannak, akik elítélik, amiért SPOILER, JELÖLD KI, HA ÉRDEKEL"- Leült, és megint megfogta a kezem. - Woods, mit csinál a sün, mikor babot eszik?- Na mit? - mosolyodtam el.- Sündörög."
lefekszik vele, de fontosnak tartom kiemelni, hogy AMERIKÁBAN játszódik a történet, és Jordan egy olyan csapatban tölti a mindennapjait, ahol hatvan fiú veszi körül, és az értékrendjük rá is átragad. Ott lazábbak az erkölcsök szinte mindenkinél, tehát amit Jordan tesz, abban nincs semmi kivetnivaló. És láttátok ti Henryt panaszkodni? Én sem.
Kibékül az édesapjával is, és végre egy boldog családdá avanzsálnak. Külön kiemelném, hogy Jordan anyukája imádni való. A Domovannel való rossz viszonyában pedig ő is mélyen benne van: nem is mondta neki, hogy bántja a viselkedése, hát honnan kellett volna tudnia? A másik pedig: Jordannek igazán adnia kellett volna neki egy második esélyt, már régebben is.
A főszereplőnk egyértelműen nagyon szerencsésnek mondhatja magát, hiszen a csapattársain, Henryn, és a családján kívül még Marie és Carrie is mellette vannak, noha ő ezt sokáig nem veszi észre.
A történet a maga degradáló módján szerethető volt, és engem is megnyert, pedig ezt ritkán tudom elmondani. A hibái ellenére is biztos vagyok benne, hogy többször is el fogom még olvasni.
Annak ajánlom, aki szereti a sportokat, vagy a LOL-könyveket, az erős lányokat, szeret a felnőtté válás rögös útjáról olvasni, szívdöglesztő pasikról, vagy simán, ha csak Amerikát szereted és ki akarsz kapcsolódni.
Egy érdekesség: Henryt teljes neve ugye Sam Henry. Az amerikai fociban a strong-side linebacker (erős oldali sorhátvéd) fedőneve is Sam, és ahogy a könyvből kivettem, tényleg ez Henry pozíciója.
Alig várom már a Stealing Parkert!
Kedvenc karakter: Jordan
Legrosszabb karakter: -
Legjobb a könyvben: A Michigan-i nap
Legrosszabb a könyvben: Jordan szerencsétlenkedései az Alabamával
Borító: 5/4
Cím: 5/5 - Az eredeti
Az egész: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése