Rick Riordan: The Lost Hero - Az elveszett hős

Borító és fülszöveg:

Percy Jackson visszatér… Vagy mégsem? Ugyanis minden nyom nélkül eltűnik a Félvér Táborból. Annabeth égre-földre keresi kedvesét, egyelőre eredménytelenül. Ám ugyanolyan rejtélyesen, ahogy Percy felszívódik, feltűnik egy Jászon nevű srác, aki semmire sem emlékszik a múltjából, viszont nagyon sokat tud. Például a küldetésekről, és – csak úgy mellékesen – folyékonyan beszél rómaiul, hogy a farkas-pótszülőkről már ne is beszéljünk…

Elhangzik egy újabb prófécia, és kezdetét veszi egy újabb küldetés – most már Jászon vezetésével. Közben kiderül néhány furcsa dolog… Jászonról is. Tényleg létezik egy másik Félvér Tábor, ahol a római istenek gyermekei nevelkednek, akik halálos ellenségei a görög félvéreknek? És a kedves olimposzi szülők vajon miért nem merik hallatni isteni hangjukat? Ki ejtette foglyul Hérát, az istenek hisztis, undok és bajkeverő királynőjét? Megéri kockáztatni érte az életüket?

Megtudod, csak kövesd kedvenc íród kedvenc hőseit a leges-legújabb és legkockázatosabb küldetésre!

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 544 oldal
Sorozat: The Heroes of Olympus
Előzmény: A Percy Jackson és az Olimposziak sorozat az előzmény, nem egy sorozat, de szerintem érdemes elolvasni először azt.
Műfaj: fantasy

Ugye az már mindenkinek leesett, hogy keményen a görög mitológiára épül ez az egész, szóval érdemes otthon lenni a témában. Viszont, mi van akkor, ha maguk a szereplők sem tudnak sok mindent? Például, hogy kik is ők?

Hirtelen felbukkant egy srác - Jason -, akiről a barátai azt hiszik, hogy velük töltötte az utóbbi pár hónapját, de erre a fiú nem emlékszik. Ott kezdődnek a gondjaik, hogy még aznap rájuk támadnak Dylan haverjai, és elviszik az edzőjüket, aztán felbukkan egy ijesztő külsejű csaj, egy fura sráccal, és egy lebegő szekéren elviszik őket a félvér táborba. Közben Jason elkezd latin nevekkel dobálózni, ezzel a furcsa társaságból is kitűnik. Ó, hogy miért furcsák? Félvérek. Félig istenek. Mindannyian. Azonban, mint az a fülszövegben is olvasható, nekik erről halvány fogalmuk sem volt, bár Jason mégis tud dolgokat. Latinul. És nem emlékszik a múltjára.

A félvér táborban folytatódnak a gondok, komplikáltabbá válik a már amúgy sem egyszerű helyzet, és az új hőseinknek alig pár nap áll rendelkezésükre, hogy megmentsék a világot, aminek kulcsa nem más, mint Héra kiszabadítása.

Eközben a szereplőink kezdenek bemutatkozni, igazán egymásra szorulnak, és segítik egymást, és a végén egy jól összeszokott triumvirátussá válnak.
Ami külön tetszett, hogy végre nem vált pótkerékké a harmadik tag. Sokszor Leon múlt az egész küldetés sikere. Jason, mint karakter sokszor nem érte el az elvárásaimat, a folytonos kételkedésével, és vezetőhöz nem méltó viselkedésével, de a jobb pillanatai miatt megkedveltem, bár nem egy Percy Jackson a fiú.

Akire külön, hosszabban kitérnék, az Piper. Megértem, hogy Rick mit akart vele elérni: új színben feltüntetni Aphrodité leszármazottait, sőt magát az istenséget is. Ez nem jelenti azt, hogy egyet is értettem vele. A lány fölöslegesen aggodalmaskodott, semmi kiemelkedőt nem nyújtott, és még el is akarta árulni a srácokat. Aztán, amikor erre fény derül, inkább mégis hátrahagyná az apját. Nem találtam olyan tulajdonságokat benne, amik alapján Annabeth méltó utódja lehetne. Mert őszintén, mit tett az egész könyv alatt? Sápítozott, hogy ő szereti Jasont, és nem akarta elfogadni, hogy nem ismeri igazán. Aztán a nagy hókuszpókuszok hatására dögös csajjá változott, néha a hangjával bódított el embereket, de közben még magában sem bízott. Nagyon remélem, hogy gigantikus személyiségfejlődésen fog átmenni, mert ha engem kérdeztek, nála idegesítőbb karakterrel is rég volt dolgom.

Az író humora nagyon jó volt, szinte minden oldalon találkoztam egy viccel, ami igazán feldobta a dolgokat, nem egyszer nevettem annyira, hogy a könnyem is kicsordult.
Látszik, hogy még nagy dolgokra hivatottak ők hárman, és biztos vagyok abban is, hogy a következő részek csak jobbak lehetnek ennél, már várom a Neptunus fiát, ami megint csak Percyről fog szólni, és az ő küldetéséről ott, ahol az anyafarkas is él.

Ha van, aki szerette a Percy Jackson sorozatot, annak bátran ajánlom, bár szerintem aki azokat a könyveket olvasta, már rég kivégezte ezt is. Akkor is ajánlom, ha Percy után csak csalódás lehet ez, hiszen a következő kötetben megint kapunk Percyből, nem is keveset.

Kedvenc karakter: Gleeson Hedge
Legrosszabb karakter: Piper
Legjobb a könyvben: Jasonben a vezető szellem, amikor emléktöredékek jutnak eszébe, felkeltették a figyelmemet ezek a részek.
Legrosszabb a könyvben: Amikor Piper ott van abban a boltban Jasonnel meg Leoval, de nem tudja tudatukra ébreszteni őket.
Borító: 5/5
Cím: 5/4.5
Az egész: 5/4

Julie Kagawa: The Iron Queen - Vaskirálynő

Borító és fülszöveg:

"A nevem Meghan Chase.

Azt hittem, vége. Vége a tündérekkel töltött időnek, annak, hogy lehetetlen döntéseket kell hoznom, fel kell áldoznom a szeretteimet. Azonban most vihar közeleg – egy seregnyi vastündér, akik minden tiltakozásom ellenére visszarángatnak magukkal. Eltépnek a kitaszított hercegtől, aki megesküdött, hogy mellettem marad, és egy olyan háború mélyére hajítanak, amelyet aligha élhet túl bárki is.

Nincs visszaút."

Nem egészen huszonnégy óra múlva betöltöm a tizenhetet.

Valójában nem töltöm be a tizenhetet. Túl hosszú időt töltöttem Sohaföldön - ott az ember nem öregszik, vagy csak olyan lassan, hogy az szóra sem érdemes. Vagyis, miközben a való világban egy teljes év telt el, én legfeljebb néhány nappal lettem idősebb.

És eközben annyit változtam, hogy magam sem ismerek magamra.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 403 oldal
Sorozat: Vastündérek
Előzmény: Vaskirály, Vashercegnő

Műfaj: fantasy

Ezt a sorozatot csak két hete kezdtem el olvasni, ugyanis, amikor először nekiálltam, más tündérekkel foglalkozó könyvek hatása alatt álltam (Tündérkrónikák, Merry Gentry), és mivel ez merőben eltér az azokban felépített világoktól, válogatott káromkodások közepette raktam le, hogy miért gúnyolódik az író a tündéreken. Hát nem gúnyolódott. Két év szünet után mégis úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt - és milyen jól tettem! Miután az eredeti felháborodásomon valahogy túljutottam, el tudtam kezdeni élvezni az olvasást, és hagytam, hogy Julie magával vigyen egy útra. A három könyv együtt több, mint ezer oldal, de mégis annyi minden történt a sorozatban, hogy egy sor nem volt, amit untam volna. Csodálatosan vezetett kézen fogva a gondolatai szárnyán: nem éreztem logikátlannak, vagy lehetetlennek, sőt! Szövevényes volt, és kerek. A világfelépítése, és ahogy a Szentivánéji Álom című Shakespeare művet belevitte és felhasználta, csak még gazdagabbá tette. (Azért felmerült bennem egy kérdés: Vajon kell valakinek jogdíjat fizetnie akár a mű, akár Shakespeare nevének gyakori feltüntetése miatt?)

Gyerekek, SPOILER ALERT annak, aki nem olvasta az első két részt:

Ugye adott egy félig Nyártündér főszereplőnk, akinek elkallódott az öccse, és legjobb haverjával, a legendás Robin pajtással elindul felkeresni. Közben hogy, hogy nem, magára haragítja mindkét udvart, egy elmebeteg Vaskirályt, és még szerelembe is esik, nem mással, mint a Télkirálynő legkisebb fiával. Ash megtiszteli őket a jelenlétével, és miután szövetséget kötnek, együtt elindulnak megkeresni a kis Ethant. Meghan megöli Masinát (micsoda alliteráció), de egy alku értelmében a Tél foglya lesz. A második kötet azzal kezdődik, hogy egy púkával senyved a szobájában, aztán sokszor megalázza magát, majd megszökik, elkutatja a jogart, amit a Trónbitorló ellopott, majdnem meghal Ash, aki amúgy ellenük fordult, kiszabadítják a bűbáj alól, mind elmennek egy gyógyítóhoz, aki kezelésbe veszi őket, elmennek egy iskolai bálra. Lelépnek onnan, miután Ash elég kéjvágyat szívott magába. Vírust Meghan megöli, az Évszakok Jogarával visszatérnek az immár kitört háború kellős közepébe, odaadják Mab királyi méltóságnak, bebizonyítják, hogy tényleg létezik Vaskirály és Vasbirodalom, aztán csodás szerelmük miatt Asht, és Meghant is kiutasítják Sohaföldről.

Itt kezdődik a harmadik kötet.

Ebben a részben Meghan már jóval felelősségteljesebb, felnőtt a sok kaland során, és rájön, hogy mivel nem veszélyeztetheti a családját, nem térhet vissza hozzájuk. Elmennek a Kirekesztettek Királynőjéhez, és felkészülnek a nagy harcra.

Igazság szerint, van egy kis jellemfejlődés mindenki esetében, de nem túl nagy. Van egy kis háttértörténet mindenkinél, de nem túl nagy, van egy kis izgalom, de nem túl nagy. Direkt ismételtem. Tipikus YA könyv, amit a jól kigondolt világtervezés dobott fel, ami azonban ugyancsak egy Shakespeare copy, kicsit továbbfejlesztve.
A vastündérek voltak ebben a történetben azok, akik az egyediséget képviselték, és a szereplőink is igen szép utat jártak be. Jól volt megírva, egy kerek egész volt. SPOILER ha valaki nem olvasta, ne jelölje ki a következő sorokat.
De, mégis miért kellett Meghannek életben maradnia? Az a haldoklási jelenet olyan szépen volt levezetve, érződött benne a végtelen reménytelenség, és a búcsú okozta fájdalom, minden fontos szálat lezárt volna így is, a háborúnak vége lett, Ash jóslata beigazolódott, Puck nem kellett többet féltékenykednie, de nem, neki meg kellett gyógyulnia. Ez az a pont, amit nagyon fájlalok a young adult kötetekben: szinte mindig ott a végén a happy end, ami a realisztikus történetvezetéssel teljesen szembemegy.

A kedvenc szereplőm persze a Cath Sith volt, Kacor, aki sokszor említette, hogy ő egy macska. Titokzatos, eszes lény, aki mindig Meghanék mellett van a fontos stratégiai megbeszéléseken, és sokszor csak rajta múlik a tragédia elkerülése, ugyanis Meghan van hogy megmutatja meg sötét oldalát, amire Kacor fel is hívja a figyelmet.

Néha voltak benne vicces jelenetek is, de összességében a könyv nem szorult rá ilyen önbizalom növelő támpontokra, enélkül is szerethető volt. Kíváncsi vagyok a folytatásra, a Vaslovagra, bár a magyar megjelenésről még semmit nem lehet tudni.

Mindenképp ajánlom azoknak, akik szerették Shakespeare Szentivánéji Álom c. művét, és azoknak is, akik csak simán szeretnének olvasni egy tiltott szerelemről, és egy okos macskáról.

Kedvenc karakter: Kacor

Legrosszabb karakter: Ferrum

Legjobb a könyvben: A közös jelenetek Masinával

Legrosszabb a könyvben: A végső csata előtti éjszaka, túl szirupos lett

Borító: 5/5

Cím: 5/5

Az egész: 5/4.5

Lakatos Levente: Aktus

Borító és fülszöveg:

A tragédia, amelyről egyikük sem tehet, mégis az árnyékában kell élniük. A kegyetlen igazság, amely mindkettejüket egyszerre roppanthatja össze. És a visszavonhatatlan ígéret, amely garantálja, hogy találkozásukkor fény derül a titokra. 

Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy segítsen sebzett lelkű embertársain. Lélektánc névre keresztelt kurzusának ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át. Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer robban…

Laura, a rendőrség kötelékéből frissen kilépett, harmincas évei elején járó gyilkossági nyomozó önmagát és a boldogságot keresi. Felfedezőútján, amelyet a karizmatikus kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid személye keresztez, egy több évtizedre visszanyúló gyilkossági üggyel szembesül. Laura ismét kénytelen különbséget tenni vélt és valódi vágyai között. Főleg az után, hogy végre találkozik a számára tökéletes férfival…

A dr. Lengyel-sorozat harmadik kötete birtoklási vágyról, bűnről és megbocsátásról szól – szigorúan 18 év feletti olvasóknak.

Kiadó: Ulpius
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 890 oldal
Sorozat: dr. Lengyel
Előzmény: LoveClub, Bomlás

Műfaj: erotikus thriller

Ez az első Lakatos Levente könyv, amit olvastam, és egyben az első magyar alkotóval büszkélkedő is, amivel kapcsolatban nyilvánosan megosztom a véleményem. Nem mintha nagy titok lenne, de nem találkoztam túl sok kiemelkedő hazai íróval, és ezzel együtt nem éreztem szükségét annak, hogy lehangoló véleményemmel esetleg sértsem őket, szóval megtartottam magamnak. Aztán jött az Aktus. Sokan várták, és valahogy az én figyelmem is felkeltette. Amint időm akadt(helyesbítve: alvás helyett), olvastam. Nem akarok közhelyekkel élni, de az igazság az, hogy ha minden erotikus thriller ilyen, mint Levente könyve, akkor lehet, hogy új kedvenc műfajt avatok. Bevallom, féltem is, mert azt feltételeztem, hogy csak felkapták, és az olvasók sokkal inkább a külseje miatt, és a kedvessége okán szeretik ennyire, de rá kellett jönnöm, hogy ez cseppet sem igaz, igenis egy nagyon jó, kreatív, és leleményes szerző(vagy csak engem is elvarázsolt a sármjával).

Visszatérve a műre: sokkal jobb, mint amit a legtöbb akár magyar, akár külföldi szerző produkál. A szereplők árnyaltak, szépen kidolgozottak, a történetvezetés fenntartja az érdeklődést, egy másodpercre sem ereszt, bár a függővégek eléggé kikészítettek. Nem egyszer a jelenet csúcspontján ugrottunk teljesen más személy fejébe, én pedig körömrágva vártam, hogy vajon mi lett a helyzet vége. Na nem sokáig, ugyanis a következő szemszög gyorsan magával ragadott, el is felejtettem aggodalmaimat. Őszintén, sokszor nem is tudtam, hogy az Anna-Anton-Richárd szál érdekel jobban, vagy a Dávid-Laura-Róbert. Ami nagy szó, mert azért Dr. Lengyel Dávid nem semmi. (És akkor a nem semmi az olyan, mintha a Himaláját egy kis homokkupacként illetném.)

Ritkán találkozik az ember lánya ennyire elképesztő karakterrel. Hogy mi fogott meg benne? Nem tudnám pontosan megmondani. Talán a humora, vagy az, hogy egyszerre volt jó és rossz is.

A történet nagyon szép, csavarokkal teletűzdelt, és olyan meglepő elemeket tartalmaz, amikre nem lehetett előre számítani. Becsapva éreztem magam, amikor végre fény derült a dolgok valódi állására, de nem bántam, üdítő volt, hogy végre egyszer nem tudtam, hogy mire számíthatok.

Laura, hát ennyire erőteljes karakterrel rég futottam össze. Megnyert.

Annak külön örültem, hogy noha voltak benne szerelmi sokszögek, a végére mindenki kikötött valahol, azt az illúziót keltve, hogy választott, és megnyugodhattunk.

Persze ez mind semmi, a szinte kilencszáz oldalon nem csak ez történt, de ez az, amit mindenképp meg kellett fogalmaznom, a teljesség igénye nélkül.

A többi? Gésák, nyomozás, antidepresszánsok, polaroidok, szekták, régi eskük, kínzások, tánc, egy előadás, igaz szerelem, bölcs idős emberek, életvidám betegek, elmebeteg perverzek, és maga a letehetetlen könyv.

Ha van valaki, aki hozzám hasonlóan beleunt már abba, hogy mindig rájön a könyv tizedénél, hogy mi benne a csavar, bátran olvassa el ezt, ebben a szerzeményben nem lesz ennyire egyszerű dolga. Vagy ha van olyan személy, aki szereti a szépen kidolgozott karaktereket, bátran kezdje el, hiszen itt aztán lubickolhat az élvezetben. 

Kedvenc karakter: Laura, Dávid
Legrosszabb karakter: -
Legjobb a könyvben: Dávid és Laura közös jelenetei, mint például ez:

"Találd ki, micsoda!

– Szabad a gazda! – vágja rá találgatás helyett Dávid. 

– Egy élmény veled játszani – ironizál Laura."

Legrosszabb a könyvben: 
Borító: 5/5
Cím: 5/5

Az egész: 5/5*

Julia Quinn: Splendid - Csudajó

Borító és fülszöveg:

Két tényt mindenki tud Alexander Ridgelyről. Az egyik, hogy ő Ashbourne hercege. A másik, hogy a házasság nem szerepel a közeli tervei között… 

Ez egészen addig igaz, míg egy vörös hajú amerikai lány a kocsija elé nem veti magát, hogy megmentse a herceg fiatal unokaöccsét. A lány olyan, amilyennek Alex sosem gondolt volna hölgyet… Okos és humoros, fegyelmezett és bátor. De szolgáló. Nem illik egy rangos arisztokratához… Kivéve, ha a hölgy nem az, aminek látszik… 

Az amerikai örökösnő, Emma Dunster körül tolongnak az angol urak, de ez nem jelenti azt, hogy szándékában állna bármelyikükhöz hozzámenni feleségül; akkor sem, ha beleegyezett, hogy részt vesz a londoni társasági szezon eseményein. 

Amikor titokban, konyhalányruhában kiosont unokanővére londoni házából, csak egy kicsit még élvezni szerette volna az ismeretlenséget a debütálása előtt. Nem gondolta volna, hogy egy veszélyesen jóképű herceg karjában találja magát… és hogy ez a herceg meglehetősen zaklatott lesz, amikor kiderül Emma valódi kiléte. 

Ám úgy tűnik, az igaz szerelem akkor borul virágba, amikor az ember arra a legkevésbé számít, és a szenvedély a legmakacsabb szíveket is képes megolvasztani.

Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 456 oldal
Sorozat: Splendid (Csudajó)
Előzmény: -

Műfaj: történelmi romantikus

Röviden a könyvről:

"Egyszerűen túl makacs voltál ahhoz, hogy megadd magad a halálnak."

- nyilatkozza Emma apja még a könyv elején, és ezzel mindent el is mond a hölgy jelleméről. Emma nem fél kimutatni a foga fehérjét, tüzes, makrancos és makacs amerikai nő, aki nem egy szende teremtés, gyerekek, macskák és igen dühös főszakácsnők életét menti meg minden nagyobb zökkenő nélkül, és mindezek után még van ereje lenyűgözni több száz embert.

Történetünk elején Londonba érkezik fél évre, mert az édesapja távol akarja tudni magától az üzlet érdekében, hiszen senki nem nézné jó szemmel ha egy nő vezetne egy meglehetősen tehetős hajótársaságot. Eközben telnek a hetek, és eljön Emma debütálásának napja a nagy társaságban. Persze Emma ettől még Emma marad, aznap beöltözik szolgálólánynak, így akar megmenekülni Caroline nénikéjétől. Közben elvállalja, hogy elmegy tojást venni, és a dolgok ilyetén alakulása okozza azt a különös tényt, hogy találkozik Ashbourne hercegével.

Innentől pedig az útjuk megmásíthatatlanul eggyé fonódik, és elkezd alakulni a kapcsolatuk. Elég jó párost alkotnak, ahogy ez ebből a két idézetből is kiderül:

"– Tessék? – sikoltott fel Emma dühösen.

– Várom a magyarázatot – mondta a férfi halálos türelemmel.

– Nem fog magyarázatot kapni, maga nagyképű tetű!"

"Sophie ragyogott, végigsimított még karcsú alakján.

– A negyedik hónapban vagyok, és még nem látszik. Hát nem szerencse?

– Neked lehet, hogy az. Ami engem illet, alig várom már a napot, amikor akkorára dagadsz, mint egy üsző!

– Te otromba vadállat! – toppantott Sophie.

Alex gonoszul mosolygott. – Ó, az én szép boci húgom!"

Az egész történetről, írásmódról: Ez volt Julia Quinn első könyve, már húsz éves. Sokan mondják, hogy az írók is fejlődnek, és az első könyvek sokszor nem olyan jók, mint az azt követőek, de ennek a nőnek ez a könyve is egy gyöngyszem. Nincs akkora keretes szerkezet, mint a későbbi műveiben, a főszereplők pedig sokkal kevésbé élnek az etikett szerint, begubózva, és félve a magánytól, ami még Julia könyvei között is igazán üdítő változás. Nagyon egyedi, és igazán kellemes mű, ami le tudja kötni az embert egy délután erejéig. 

Akiknek ajánlom: Ha valaki szereti a történelmi romantikus regényeket, és még nem olvasott semmit Julia Quinn-től, bátran állíthatom, bűnt követ el. Álljatok neki, most!

Kedvenc karakter: Arabella

Legrosszabb karakter: Anthony

Legjobb a könyvben: Amikor Emma elemében van, és nem azt teszi, amit kéne

Legrosszabb a könyvben: Amikor állnak Alex hálószobájában és Emma nem elég dühös

Borító: 5/4 - Megértem, hogy miért a szőke paróka, de azért mégis, Emma vörös

Cím: 5/5 - Csudajó!

Az egész: 5/4.5

Julia Quinn: Happily Ever After - És boldogan éltek

Borító és fülszöveg: 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy történelmi romantikus regényeket jegyző írónő, aki megalkotott egy családot… Illetve nem csak egy családot. Nyolc testvért, számos sógort, sógornőt, vőt, menyet, fiút, lányt, unokahúgokat, unokanővéreket, unokaöcsöket, unokabátyokat (nem is szólva egy túlsúlyos corgi kutyáról), plusz egy ellenállhatatlan matriarchát, aki mindannyiukkal felér… Ők a Bridgerton család: nem is család, inkább elemi erő. Az olvasók nyolc könyvön át nevettek, sírtak, szerették őket. De többet akartak. Ezért az olvasók azt kérdezték a szerzőtől: Mi történt azután? Simon elolvassa apja leveleit? Francescának és Michaelnek végre lesz gyermeke? Ki nyeri a Pall Mall-visszavágót? A „Vége" tényleg a történet végét jelenti? Ebben a kötetben Julia Quinn nyolc érdekes, mulatságos, szívmelengető „második epilógust" írt, és egy bónusz történetet nem másról, mint magáról a bölcs és szellemes matriarcháról, Violet Bridgertonról. Ismerjék meg újra a Bridgerton család tagjait… Mi történt velük?

Kiadó: Gabo

Kiadás éve: 2014

Terjedelem: 360 oldal

Sorozat: A Bridgerton család

Előzmények: A herceg és én, A vikomt aki engem szeretett, Tisztességes ajánlat, Mr. Bridgerton csábítása, Sir Phillipnek szeretettel, Rossz kor, Csókja megmondja, Esküvő lesz

Műfaj: történelmi romantikus

Röviden a könyvről: Először Daphne és Simon második epilógusát ismerhettük meg, majd szépen sorban az összes testvérét. Volt itt minden: Pall Mall, nem várt gyerek(ek), több házasság, titkok leleplezése, kincsek felfedezése, és még egy kis Violet Bridgerton is.

Az egész történetről, írásmódról: Julia-t olvasói nagyon sokat nyaggatták kérdésekkel, amik nem derültek ki az eredeti epilógusokból, így írt mindenkinek egy másodikat, sőt, még ajándékba kaptunk is pár oldalt, amelyben igazán megismerhettük Violet Bridgerton-t, aki igazság szerint mind a nyolc gyereke mellett ott állt, sokszor ő mozgatta a szálakat, máskor csak nézte, amint a gyermekei szerelmesek lesznek, belépnek a házasság szentségébe, és családot alapítanak.

Az első két epilógust még egy könyvesboltba leragadva olvastam el, és akármennyire furcsa is ez, szinte végig vigyorogtam. Nem tudom, hogy mégis mit gondoltak rólam az emberek, de ez a könyv minden volt, ami nekem kellett.

Most, így, hogy végeztem, az első gondolatom az volt: Olyan nehéz elengedni a Bridgerton-okat. Kilenc könyv alatt annyira a szívemhez nőttek, többször fakadtam sírva olvasás közben.

Julia Quinn tényleg páratlan író, csodálatos képessége van, eléri, hogy higgyünk az igaz szerelemben, az első látásra kialakuló szerelemben, és abban, hogy a szerelem mindent legyőz. 

Akiknek ajánlom: Aki szerette a sorozatot, ragadja meg ezt a könyvet is, nem lehet megbánni. De ha csak végtelenül romantikus is vagy, és hiszel az igaz szerelemben, szereted a boldog befejezéseket, nem csak ez a kötet, de az egész sorozat rád vár.

Kedvenc karakter: Violet Bridgerton, Edmund Bridgerton, Daphne

Legrosszabb karakter: -

Legjobb a könyvben: az egész úgy tökéletes ahogy van

Legrosszabb a könyvben: a tény, hogy vége. Bár hiányérzetem nem maradt, elismerem.

Borító: 5/5

Cím: 5/5

Az egész: 5/5*

Pár idézet, csak a legnagyobb kedvenceim:

"– Gyűlölöm Edmund Bridgertont! – kiáltotta. – És nem

érdekel, ki hallja meg. Apja csak nevetett amitől Violet még dühösebb lett.

A fiúk tényleg szörnyűek. Különösen Edmund Bridgerton."

"Violet Bridgerton pontosan nyolc órája volt Violet Bridgerton,

és nagyon tetszett az új neve."

"Ám attól az első pillanattól kezdve, amikor a táncparkettre

léptek, amikor megfogták egymás kezét, amikor először igazán

egymás szemébe néztek, Violet többé nem tudta elképzelni az

életét Edmund Bridgerton nélkül."

"Edmund a fejét ingatta.

– Azt hiszem, rád vártam."

"– És nevetett – tette hozzá Eloise – Nagyon szeretett nevetni. A

mi apánknak volt a legszebb nevetése…"