Kiersten White - Természetfeletti

Borító és fülszöveg:

Akármennyire is szokatlan, hogy valaki a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál dolgozik, Evie mindig is normálisnak gondolta magát. Igaz, hogy a legjobb barátnője sellő és a volt barátja tündér, most pedig egy alakváltó srácért van oda. Egyébként pedig Evie az egyedüli olyan ember a világon, aki felismeri a paranormális lényeket, akárhogy is álcázzák magukat. De a paranormális lények most sorra halnak meg és Evie álmai is hemzsegnek az ijesztő és titokzatos jóslatoktól. Gyorsan rájön, hogy összefüggés lehet a képességei és a paranormális lények pusztulása között. Nagyon is elképzelhető, hogy ő a kulcsfigura egy tündér sötét jóslatában, amely minden paranormális lény pusztulását ígéri.

Röviden a könyvről: A tizenhat éves Evie egyre szokatlanabb dolgokat tapasztal maga körül. Azon kívül, hogy a világon ő az egyetlen élőlény, aki átlát minden természetfeletti álcáján, és ezért neki kell befognia egy csomó közveszélyes lényt, még ennél is furcsább lesz minden. Igen, lehetséges. Waterboy betört az NPEH központjába, és felvette az ott élő lények alakját. Bárkivé át tud alakulni, és senki nem tudja, hogy mi ő, vagy mi a túróért tört be. Nem akar kiszabadulni, érthetetlen. Evie vonzódik hozzá, de közben az exe, aki egy tündér, nem hagyja békén. Szegény lány, senki nem hisz neki, még a legjobb barátnője sem, aki amúgy egy sellő. Persze ekkor még a befogott és kasztrált (igen, jól olvastátok) halhatatlanok is sorra halnak meg. Kész őrület.

Szereplők:

Evelyn: Habos babos rózsaszín csajszi, mindenki csak így tudja jellemezni, pedig nem. Nem csak ennyi a hölgy. Önző. Félős. Magányos. Kidolgozatlan, és érezhető, hogy ő nagyon nagy jellemfejlődésen fog keresztül menni. Most még képlékeny, semmi igazi tulajdonsággal, se nem pozitív, se nem negatív. DE MAJD IGENIS JÓ LESZ. (Ugye?)

Lend: Waterboy, akit senki nem lát igazán, úgy változtatja a külsejét, mint a kaméleon a színeit. Kedves, aranyos, jól rajzol, és marhára megy neki a blöffölés. Szereti Evie-t, az édesanyja meg egy vízi védelmező szellemhez hasonló élőlény, aki megajándékozta a halhatatlansággal, na nem direkt. Ő sem az a határozott karakter, de talán ennyibe már bele lehet szeretni.

"- Hú, az mennyire jó lehet!

- Igen, majdnem olyan szuper, mint egy öltözőszekrény. Tudod mit, néha beteszem a jogosítványomat az öltözőszekrényembe, és az annyira, de annyira cool lesz, hogy attól félek, hogy szétrobbanok a coolságtól."

Reth: A Seelie tündérek közé tartozik, mindig táncolni akar, és megtölteni Evie-t. (Nem, nem perverz értelemben.) Egy kedvelhető karakter, mondjuk erőszakos, és miatta halt meg egy csomó természetfeletti, de ez részletkérdés, hiszen tündér, és szerelmes Evie-be. Vagy azt hiszi szerelmes belé.

Az egész történetről, írásmódról: Az írónő nem igazán dolgozta ki a karaktereket, vagy a történetet. Próbált elrettentő és undorító dolgokat belerakni, de valahogy nálam nem ezt a hatást érte el, inkább nevetségesnek tűnt. Olvasás közben sem találtam hihetőnek, pedig elvileg komoly téma volt maga a NPEH. A lány, és az összes többi szereplő éretlen volt, de nem annyira reménytelen módon. Direkt utánanéztem a folytatásoknak, és elméletileg a következő könyvek jobbak lesznek. Abban viszont kételkedem, hogy igazán határozott személyeket lehet kihozni ezekből a kis tutyimutyikból. Még Reth a legmegfontoltabb lény.

Az írásmód gyerekes, bár egy dolog határozottan elnyerte a tetszésemet: a mi kis szerelmes párunk csak a 280. oldal környékén csókolózik először. Igen, létezik még olyan könyv, ami nem a szexualitásra helyezi a hangsúlyt. Kedves volt az egész, egy igazi álomvilág, aminek a mélységeit remélem jobban mutatja majd be, mint ahogy eddig sikerült neki. 

Kedvenc karakter: Reth

Legrosszabb karakter: Raquel

Legjobb a könyvben: Amikor kiereszti a lelkeket, és rájön, hogy neki is van lelke

Legrosszabb a könyvben: Amikor gyáván elmenekül Vivien elől, ezért természetfelettiek halnak meg

Borító: 5/3

Az egész: 5/2

Sarah J Maas - Éjkorona

Borító és fülszöveg:

A tizennyolc éves, gyönyörű lány, Celaena a király, Adarlan legveszélyesebb orgyilkosa.

De vajon a szíve is egy gyilkosé?

Szabadságát azzal nyerhetné vissza, ha a király ellenségeinek vérét ontja, de nem képes rá, hogy a koronáért öljön. És minden, látszólag végrehajtott megbízatásával, minden hazugságával azok életét teszi kockára, akiket szeret.

A lány a szíve mélyén őrlődik a kapitány és a koronaherceg között, miközben a királynál is jóval sötétebb erővel kell megküzdenie. Döntenie kell, hogy miért fog harcolni: a szabadságáért, a szívéért vagy pedig a királyság sorsáért.

Röviden a könyvről: Az első részben megismert Celaena Sardothien elnyerte azt, amivel a tündérkirálynő megbízta: a király bajnoka lett, az ő személyes orgyilkosa. A könyv elején kap egy újabb megbízatást(ezt a királytól), hogy egy régi ismerősét egy hónapon belül ölje meg. Celaena élete a nyomozással könyörtelenül halad, egyre bonyolultabbá válik. Chaol, és az ők furcsa, de tiszta szerelmük, Nehemia tanítása, titkolózása, és halála, a sírba is magukkal vitt ki nem mondott szavak, amik miatt Celaena mindent megváltoztat. Majdnem megöli magát. Majdnem megölet mindenkit. Sok embert küld át a másvilágra, egy igazi belevaló bosszúálló angyallá válik. Közben Dorian is rájön magával kapcsolatban néhány olyan dologra, ami miatt az apja rögtön kivégezné, és olyan tényekre derül fény, amelyek évtizedes titkokra adnak magyarázatot. Egy igazi ínyenc csemege.

Szereplők:

Celaena Sardothien: Egy olyan lány, akivé mindenki szeretne válni. Okos, verhetetlen a harcban, tud szeretni, vannak érzései, mégis mindenki a gatyájába piszkít tőle. Igen, van amikor Chaol is. Pedig Chaol az Chaol, és amilyen helyzetekbe ő kerül a lánnyal, senki. Ja, és még egy gyönyörű tündérhercegnő is, aki nem nyávog. Sarah minden tiszteletem elnyerte ezzel a karakterrel.

Chaol Westfall: Egy erős férfi, aki tiszteli a hazáját, a végletekig hű ahhoz az uralkodóhoz, akiben hisz, de mindig tudja, hogy mi a helyes. Eldönti, hogy Celaena többet ér bárminél, nem titkolja sokáig az érzéseit maga elől, és nem fut el a kötelességeivel ellentétes irányba. Tiszteletreméltó, nagyon jó harcos, és igazi barát. A hibáival járó következményeket elviseli, és önzetlen.

Dorian Havilliard: A herceg sokáig csak egy kis gond volt, amit az asztal alá lehetett söpörni, de most igenis kinőtte magát, és helyet követel Sarah művében. Ahogy egyre jobban átlátja a politikai intrikákkal tarkított valóságot, úgy derül fény arra is, hogy pontosan milyen képességei is vannak. Meglátja, hogy kiben bízhat, és megnyugtató módon inkább csak Celaena emlékét szereti, nem a jelenlegi lányt, aki megváltozott. Ennek ellenére a barátja marad, nem hagyja cserben, de azért még naiv, és sok dolgot eltitkol előle a főszereplőnk, nem véletlenül.

Nehemia Ttger: A lány, aki egy távoli - immár elfoglalt - birodalom hercegnője volt, a lázadások és felkelések szítása miatt érkezett a fővárosba, ahol élete utolsó időszakát töltötte. Celaena volt az egyetlen igazi barátja, a halála is neki szólt, így akart példát statuálni a mi kis orgyilkos hercegnőnknek, hogy mennyit is ér pontosan ez a szent cél. És igaza volt. Kedves, aranyos, végtelenül okos, rafinált és csalafinta karakter volt, aki nem riadt vissza a férfiaktól, és mindig kiállt az igazáért. Tudta, hogy miért élt, mi az életének egyetlen célja, és ebben a tudatban is halt meg. Az áldozatának magja szépen kicsírázott, és ez indította be igazán a harcot, amely a világot fogja megváltoztatni.

A király: Nagyon számító, hideg logikával megáldott férfi, egy igazán tökéletes gonosz, aki mindig lépésekkel a többiek előtt járt, egészen addig, ameddig el nem kezdte lebecsülni a fiát, túlzottan bízni Chaol hűségében és nem figyelni Celaena szemére. Még nagy mélységek rejtőzhetnek ebben a karakterben is, hiszen a két könyv alatt sem tudtunk meg róla sokat, bár Rena dala után a fellépése eléggé durva volt.

Az egész történetről, írásmódról: Sarah gondolatait olvastam, amikor elmesélte, hogy tizenhat éves kora óta ez a történet járt a fejében, és azt, hogy olyan karaktert szeretett volna alkotni, aki nem rinyál, mert az ilyen karakterek őt is kikészítették. Bárki, aki olvasta a könyvet, az tudhatja, hogy tökéletesen sikerült megugrania a magával szemben alkotott elvárásokat. A karakterei sokkal kidolgozottabbak, mint egy YA könyvnél elvárt mostanában, a története az ezer oldalas terjedelem ellenére (az eddig megjelent két könyve összesen közelíti meg ezt a számot) az utolsó pillanatokig tartalmazott titkokat, a történetvezetése egy pillanatra sem vált unalmassá, és minden oldalon volt egy olyan mondat, amit az ember igazán megfogadhat. A gyengébb írók mással nem tudják felhozni a könyveik minőségét, minthogy teletömik viccekkel, na, ebben a könyvben nem volt annyi poén, de ettől csak még komolyabb, és varázslatosabb lett ez a világ. Egy olyan környezetet teremtett, amiben a király ellenére is szívesen élnék, bár azért egy Ress-t kérnék magamnak.

A történetvezetés sok szálon futott, ami kivételesen nem zavart. E/3 az elbeszélés személye, volt hogy Celaena, Chaol, Dorian, egy rabszolgalány, vagy a király szemszögéből élvezhettük a történéseket. Betekintést nyerhettünk a többi világba, csak simán a túlvilágba, láthattuk, hogy milyen lenne a Eriela varázslattal, megtudhattuk, hogy még mindig léteznek boszorkányok, és tapasztalhattunk sok véres részt is, a titkokból sem volt hiány, de immár a felfedésüket is megkezdték a főszereplők. Minden sor egy izgalmas sztori volt magában is.

Kedvenc karakter: Aelin Galathynius

Legrosszabb karakter: -

Legjobb a könyvben: Amikor Celaena lemészárolja a raktárban az embereket

Legrosszabb a könyvben: Dorian jelenete Nehemiával, amikor arról beszélnek, hogy Chaol és Celaena soha nem érthetik meg a helyzetüket. Hát, pedig de.

Borító: 5/5

Az egész: 5/5*

Lacey Weatherford - Crush

Borító és fülszöveg:

 Cami Wimberley-nek van egy terve, és ebben a tervben nem jut hely a fiúknak – főleg minden idők legvadabb partiállatának, Hunter Wildernek nem, mindegy milyen jóképű és karizmatikus. Cami gyönyörű, végzős, elképesztően tehetséges, jó tanuló, s mindent megtesz azért, hogy bekerüljön álmai főiskolájára, musical színház szakra. Minden tökéletes.

Hunter Wilder nem akar barátnőt – attól most csak túl bonyolulttá válna az élete. Főleg Miss Jókislányt nem akarja, de akkor miért nem tudja levenni róla a szemét? Megpróbálja tartani tőle a három lépés távolságot, de a sors mintha a másik karjaiba taszítaná őket. Régóta nyilvánvaló mindenki számára, hogy tetszenek egymásnak.

Röviden a könyvről: Ott van Cami, a lány, aki önbizalomhiányos, és okos. Éli az életét a gimnáziumban, immár negyedik éve. A legjobb barátjával pedig a szabadidejét tölti. Békésen, szinte idillien tengődik, amikor az iskolába kerül Hunter. Eléggé jó pasi, és egyből beindul köztük a kémia. A fiú titkolózik, és a lány sem tud már benne annyira bízni, sőt, szakítanak is. Hunter nem áll le a drogról, és komoly veszélynek teszi ezzel ki magát. A főszereplőnk nem érti az indokait, csak azt látja, amit a srác látni enged. Ez szinte tragédiához vezet, amiben valamiképpen a legjobb barátjának is szerepe lesz.

Szereplők:

Cami: Filozófus hősnőnk, akinek ilyen, és ehhez hasonló gondolatai vannak:

"Lehet-e szeretni valakit, aki soha nem is létezett?"

Hát igen, nagyon szimpatikus, nagyon ártatlan, és nagyon naiv. Nem szerettem meg, annak ellenére sem, hogy göndör a haja, eszes és képes a megbocsátásra. 

Hunter(Dylan): SPOILER:

"- Szóval messziről fogod csorgatni rá a nyálad? (..)

- Valami olyasmi."

Micsoda önfeláldozás, nyomozó úr! Bevallom, először azt hittem, hogy az apja egy droghálózat vezetője volt, és így keveredett a drogok világába. Hogy ő egy rendőr? Meglepett, bár lehetett rá számítani. Túl tökéletes, túl szabálykedvelő, túl szexi. De ha már itt tartunk, végig titkolta az író a dolgot, bénán. Nem lett hiteles a rendőr kép a fejemben. 

"Le fognak csukni... nagyon."

Clay: SPOILER

Pszichopata haverunk, aki végig figyelte Camit. Magában meg sztorit talált ki arról, hogy ők bizony igenis járnak. És ezt előadta a szüleinek. Meg, ha ez nem lenne elég, meg akarta erőszakolni a lányt, és megölt egy embert, kettőt pedig súlyosan megsebesített, amiből könnyen lehetett volna halál is. Rossz kisfiú volt, nagyon bizarr, szóval ő az egyetlen jól kidolgozott karakter.

Az egész történetről, írásmódról:

Elfelejtettem a könyvet, úgy ahogy van. Pedig 12 órája még olvastam. Nem is értem, hogy valakinek az írása hogy lehet ennyire felejthető, és jellegtelen. Az elején nagyon érdekesnek tűnt, és megfogott a történetben, hogy a szülőknek nagyobb szerep jut, és mindenki furcsa kicsit. De aztán beleuntam, az író átment valami beteg hardcore pornóba, egy kis lövöldözéssel együtt, és kiszámíthatóvá tett mindent. Úgy kezelte a halált, mintha az csak valami hétvégi kiruccanás lenne, Hunter meg annyira unalmasan tökéletes volt, hogy az már undort keltett bennem, pedig bírom a pasikat. Az utolsó ötven oldal előtt még úgy éreztem, hogy új kedvenc könyvet avatok, de abban a pár oldalban valami mégis megváltozott bennem. Sajnálom, ha valakinek ezzel a lelki világába gázolok. Jól megírt könyv, nekem az egyediség hiányzott, még a történet is jó volt, meg a humor is:

"Biztos vagyok benne, hogy fantasztikusan fogjátok érezni magatokat - áradozott anya. - Caminak éjfélkor van takarodó. Ha addigra itthon lesz, részünkről rendben."

Mondta ezt délben Cami édesanyja.

Kedvenc karakter: -

Legrosszabb karakter: Gabrielle

Legjobb a könyvben: Mikor Dylan végre közli, hogy most mindent megmutat

Legrosszabb a könyvben: Cami, amikor védi Clayt..

Borító: 5/3

Az egész: 5/2

Sherry Gammon - Szerethetetlen

Borító és fülszöveg:

A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.

Röviden a könyvről: Maggie éli meglehetősen viszontagságos életét, nélkülözve az igazi biztonságérzetet, az édesanyától kapott önzetlen szeretetet, és a biztos anyagi hátteret is. Szakított a barátjával, aki csak ki akarta használni, ekkor robban be Seth, és hirtelen minden konkrét indok nélkül elkezdi segíteni a lányt, és vigyáz rá. Maggie bizalmatlan, bár szerintem ez tökéletesen érthető. Felbukkan az ex. Sethre Hillary nyomul. Közben embereket ölnek meg, kis híján Maggiet is. Minden zavaros, nem tudni ki a jó, Maggie nem tud megbízni senkiben, és közben a szörnyűségek is folytatódnak, kezdve az édesanyjának kritikus állapotával, és a drogkereskedelemmel.

Szereplők: 

Maggie: Egy rossz körülmények között élő, megtört lány, aki ennek ellenére küzd, nem adja fel, és megmutatja mindenkinek, hogy segítséget elfogadni nem gyengeség, feláll, és mindent rendbe hoz, már amennyire a helyzet ezt megengedi. Rájön, ha hibázik, és mer bocsánatot kérni.

"Ragaszkodott hozzá, hogy feküdjünk le. Én meg ragaszkodtam ahhoz, hogy ne. Én győztem."

Seth: A beépített rendőr pasi, akire titokban mindenki vágyik. És most nem a könyvszereplőkről beszélek. Seth a valóságban is a legtöbb nő álma lenne. Kedves, nagylelkű, törődik mindenkivel, tud főzni, nem eszetlen tesztoszterontól fűtött idióta, csak jól megfontolt esetekben kér bármit is. Kidolgozott, jól felépített kitalált személy.

"– Mielőtt bementünk, azt mondtad, hogy a lányok félre értik, amit mondasz. – Igen. – „Csókolj meg”? – idéztem gúnyosan. – Ebben a pillanatban?"

Booker: A kedvenceim egyike, bár szerintem nem csak én érzem ezt. Gúnyos, provokatív, néha rosszindulatú, de tud szeretni, és azokért akiket szeret, mindent megtesz. Erkölcsös, örömét leli a munkájában, bár már sok mindent elvesztett emiatt.

Hillary: Tipikusan a Gonosz Liba, nagybetűkkel. Szép, okos, minden tanár imádja, ő maga meg velejéig romlott, egy kéjenc, és annyira egoista, hogy az már az olvasónak okoz fájdalmat. Vicces volt végignézni, amint pórul járt. Bár, a rossz mindig elnyeri méltó büntetését. Booker azért megtette a magáét itt is, imádtam.

Zack: Hát, én már a legelején kitörtem volna a nyakát. De igazából feleannyira sem lehetne eredeti karakternek nevezni, mint Bookert. Zack viszont még az átlagosnál is butább és meggondolatlanabb volt. Meg persze kiéhezett, és a nőket szexuális játékszerként kezelte, nem úgy, mint élő, lélegző embereket illik.

Cole: A doki egy igazi zseni, mi mást mondhatnék arra az emberre, aki még a vizet is odaégeti, de eközben életeket képes megmenteni? Szerethető volt minden bénázásával együtt. 

Az egész történetről, írásmódról: Érdekes volt, nem olyan tipikus, nem egy nyávogós kislány volt a főszereplő, tényleg csak szimplán lelki betegnek tűnt, ami igaz is. A történet kicsit nehezen indult be, de a második fele már élvezhető volt. 

Furcsának találtam, bár az író humora néhol megmutatkozott, és igazán tetszett:

"Kifelé menet kóstoljátok meg Maggie csókját! Steve, ezt hallottam! Ha megpróbálod, egy hetes bezárásnak nézhetsz elébe."

Kedvenc karakter: Booker

Legrosszabb karakter: Zack

Legjobb a könyvben: Amikor Booker oltogatta Hilaryt az ebédlőben

Legrosszabb a könyvben: Amikor Maggie szégyenkezik valamiért.

Borító: 5/5
Cím: 5/4

Az egész: 5/4