Monica Murphy: Second Chance Boyfriend - Második esély pasi

Borító és fülszöveg: 

Romokban hever az életem. Így tudnám összefoglalni jelenlegi helyzetemet. A futballedzőm engem hibáztat a szezonzáró meccs kudarcáért, ahogy az egész csapatom is.

Két teljes hónapot töltöttem azzal, hogy a sebeimet nyalogattam, mint egy igazi lúzer. Elvesztettem a barátnőmet, Fable Maguire-t, az egyetlen lányt, aki igazán fontos nekem, mert azt gondoltam, hogy csak szenved mellettem.

Most rájöttem, én vagyok az, aki nem tud nélküle létezni. Ő hiába csinál úgy, mintha már túltette volna magát a dolgon, tudom, hogy legalább annyit gondol rám, mint amennyit én őrá. Túl jól ismerem. Annyira sebezhető… én csak segíteni szeretnék neki, átölelni és szeretni őt.

Csak annyit kérek, hogy adjon még egy lehetőséget.

Egymás nélkül elveszettek vagyunk, de együtt az örök szerelem vár ránk!

Kiadó: Ulpius
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: oldal
Sorozat: One Week Girlfriend (Ne higgyetek a molyoknak, ez a sorozat neve. Tuti)
Előzmény: One Week Girlfriend (Heti csaj)

Műfaj: New Adult

Röviden a könyvről: Az előző rész végén Fable és Drew külön váltak, most pedig visszatértek. Eltelt két hónap, és mindketten rettenetesen szenvednek, noha ezt nem is vallják be egymásnak. Fable új munkát kap, és egy izgalmas srácot is: Colin-t. Colin furcsa. Nőket szállásol el a házában, fizeti a manikűröshöz tett látogatásaikat, és még meg is várja ameddig elkészülnek a csodák. Kedves ember, de félti is az alkalmazottait. Amikor egy játékos 21. születésnapján éppen abba az étterembe keverednek, ahol Fable dolgozik, elszabadulnak az indulatok. Verekedés, csók, botrány, dühös barát, féltő főnök, érzelmileg labilis alkalmazott, minden van abban a helyzetben. Aztán beáll a változás, amikor az író úgy dönt, hogy elég a szenvedésből. Jön a boldog egymásra találás, de azért lesz itt még minden: nagy veszekedés, boldog kibékülés, nagy döntések meghozatala, életveszélyes helyzetek, kemény tények és igaz szerelem.

Az egész történetről, írásmódról: Az előző könyvet szinte imádtam. Egyedi volt, külön a szereplő is kiemelte, hogy egy nagy kliséhalmaz az élete, és épp ettől lett egyedi. Reális volt, elérhető, szerethető, édes. Ez? Színtiszta csalódás. Gyűlölöm, hogy elolvasok egy könyvet, és szeretem közben, aztán becsukom, és rájövök, hogy valójában ebből sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni, sőt, egyenesen nem érte meg elolvasni. Sajnos ennél ez volt a véleményem. Szerintem Fable nem fejlődött, csak csökönyösen ragaszkodott a régi eszméihez, a függetlenségéhez, a régi berögzüléseihez, és nem bírt Drew-val haladni. Érthetetlenül viselkedett, és hülye szituációkat kreált. A srác meg annyira lagymatag volt, kiszámítható, és a végén mégis minden csöpögött. Igen, bevallom, az epilógus tetszett. Aranyos volt.

Akiknek ajánlom: Hát, ez olyan mint az Elfújta a szél. Abból sem olvassa el egy épeszű ember sem az Alexandra Ripley-féle folytatást.

Mindenki tudja, hogy a főszereplőnk mindent elér amit akar. És szeretjük. De Monica megváltoztatja. Rossz irányba. A történetet pedig lezülleszti. Ha nem bírsz elszakadni tőle, akkor olvasd el.

Kedvenc karakter: -

Legrosszabb karakter: Fable

Legjobb a könyvben: az epilógus vagy utolsó fejezet vagy mi is az

Legrosszabb a könyvben: amikor ülnek abban a kajáldában, és Fable Drew kezét nézi. Abszolút mélypont. És érthetetlen.

Borító: 5/2

Cím: 5/2

Az egész: 5/3

Monica Murphy: One Week Girlfriend: Heti csaj

Borító és fülszöveg:

Átmenetiség. Ezzel a szóval jellemezhetném az életemet az utóbbi néhány évben. Átmenetileg dolgozom, amíg meg nem szabadulok innen. Átmenetileg a kisöcsém anyukája vagyok, mivel anyánk szart sem törődik velünk. És átmeneti csajszi vagyok, mert könnyen megkaphat bárki. Legalábbis a pletyka szerint.

Most éppen Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác – és rejtőzködőbb, mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az…

Én vagyok.

Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni.

Mindörökké.

Kiadó: Ulpius
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: oldal
Sorozat: One Week Girlfriend
Előzmény: -

Műfaj: New Adult

Röviden a könyvről: Fable húsz évesen éli nyomorúságos kis életét: neveli az öccsét, eltartja a családot, idegenekkel bújik ágyba, csak hogy egy pillanatra fontosnak érezze magát. Éppen végez a bárban, amikor odasétál hozzá Drew, és visszautasíthatatlan ajánlatot tesz: 3000 dollárért cserébe egy hétre utazzon el vele a családjához, és közösen hazudják azt, hogy Fable a barátnője. Mint az érezhető volt, a pénz szűkében lévő lány elfogadja, és elmennek a szülői házba. Ott tartózkodásuk ideje alatt közel kerülnek egymáshoz, és a rövid egy hét alatt Fable minden titkát megtudja Drew-nak, olyat is, amit maga a fiú sem sejtett.

Az egész történetről, írásmódról: Fable élete átlagosan elcseszett, vagyis persze borzalmas, és kilátástalan, meg tragikus, de a new adult kategória tipikus hányattatott sorsú szereplőihez képest az ő élete olyan, mint néhány ismerősünké. Ugyanis Fable-hez hasonló élete elég sok embernek van. Ehhez képest Drew-é olyan, mint egy tömegkarambol, vagy egy vonatszerencsétlenség utáni táj. Ahol persze később még le fog csapni egy földrengés is. Annak ellenére, hogy már talán a harmincadik oldalon rájöttem mindenre, élveztem, végig. Rögtön Szophoklész Antigoné története jutott eszembe, pontosabban Oidipusz alakja volt az, ami nem hagyott nyugodni. Vagy csak nekem szembetűnő a hasonlóság?

Nagyon szépen volt megírva, és a pillecukor-dolog külön tetszett, bár nekem elsőre volt egy kis perverz beütése, mint valami biztonsági szó, hiszen lényegében azt a szerepet is tölti be. Egy nagyon is kemény vonulatot olyan könnyeden dolgozott fel, hogy éreztem a súlyát, teljes mértékben, de nem roppantam össze alatta, és ez az, ami miatt igazán tudom értékelni a könyvet. 

Akiknek ajánlom: Tudom, aki akarta már elolvasta, mert kis hazánkban elég nagy hírnévnek örvend, de ha te erről mégis lemaradtál, és vágysz egy olyan könyvre, ami kikapcsol, a lány nem egy kis szende szűz, és van benne egy gonosz mostoha, akkor nyugodtan vágj bele, nem fogod megbánni.

Nem bírom ki, olyan mély, és szép idézeteket voltak benne, olvassatok ti is párat:

"Néha elég gáz, hogy én vagyok az egyetem kurvája. Főleg hogy nem is járok arra a nyavalyás egyetemre." - Fable Maguire

"Szeretnék hinni a mesékben." - Fable Maguire

"Ha csak egy papírzacskót viselne a micsodáján, akkor is totál menő lenne." - Fable Maguire

"Nekem az kell, ami nem lehet az enyém." - Fable Maguire

A szerelem indája befonja szívemet, mindennél jobban vágyom hallani híredet." - Ardelia Cotton Barton (az egyik fejezet elején feltüntetett idézet)

"Azt akarom, hogy minél jobban eltollak magamtól, te annál inkább húzz vissza." - Drew Callahan

"Kész szappanopera az életem." - Drew Callahan

"Téged választottalak." - Drew Callahan

"Egy hét elteltével nem vagyok többé Drew Callahan barátnője." - Fable Maguire

"M-A-R-S-H-M-A-L-L-O-W" - Drew Callahan 

Kedvenc karakter: Fable
Legrosszabb karakter: Adale
Legjobb a könyvben: Fable okos gondolatai, és a kitartása
Legrosszabb a könyvben: a múlt árnyai
Borító: 5/2
Cím: 5/5
Az egész: 5/4.5

Sarah Mason: Partyszezon avagy a nagy fogadás

Borító és fülszöveg: 

Isabel Serranti számára az egész élet egy nagy rendezvény: egészen addig, míg egy alkalommal fel nem bukkan Simon Monkwell… 

A híres-hírhedt nagybirtokos és üzletember Simon Monkwell és a rendezvényszervező Isabel Serranti gyermekkoruk óta ismerik egymást. Simon 13 évesen pokollá tette a 11 éves lány életét. Isabel időközben felnőtt, 26 évesen a Simonról hallott pletykák meggyőzik arról, hogy a férfi mit sem változott. 

Ezért, mikor Izzy felkérést kap Simon édesapjától, Montytól a Monkwell birtokon megrendezésre kerülő jótékonysági bál szervezésére, vegyes érzései támadnak. Nem akar foglalkozni a múlt eseményeivel, egyébként is úgy tudja, hogy Simon üzleti úton van az Egyesült Államokban. Izzyt újra elbűvöli a különc család, és fokozatosan nyilvánvalóvá válik számára, hogy gyermekkori emlékei egyáltalán nem olyan pontosak, mint gondolta…

Kiadó: Pécsi Direkt Kft.
Kiadás éve: 2004 (eredeti: 2003!)
Terjedelem: 272 oldal
Sorozat: -
Előzmény: -

Műfaj: romantikus (a Libri szerint szépirodalom)

Röviden a könyvről: Izzy rendezvényszervezőként dolgozik Londonban, apró kis gondokkal van megáldva, mint a legjobb barátja titkolózása, az, hogy a húga nem válaszol a hívásaira, és egy vén ijesztő szipirtyó akadékoskodik, és nehezen megrendezhető partyt akar tartani. Elhízott, és szakított vele a barátja pár hete. Szörnyen érzi magát, mivel terhesnek nézik a metrón.. Ekkor fut be a hívás,hogy Monty Monkwell partyt szeretne rendezni, és pofátlanul rövid idő alatt kifejezetten Isabel-t kéri fel a munkára. Mit tehetnek félős hősünk, ha nehezen is, de elfogadja az ajánlatot, és leutazik vidékre, elkezdi szervezni a rendezvényt, amikor hirtelen felbukkan gyermekkorának legmeghatározóbb alakja: Simon Monkwell. Itt kezdődnek a gondok, ugyanis a fiú Izzy legjobb barátja volt, de valamiért elkezdett vele gonoszkodni, és a lány retteg tőle. Közben a médiában igen fontos szereplő, és újabban csak negatív cikkeket közölnek róla.. 

Az egész történetről, írásmódról: Mivel valamilyen szinten régi könyv, és csak egy kis könnyed dolognak szánták, próbáltam nem halálosan komolyan venni. Nehéz volt. Olyan nagy hibák voltak benne, és olyan tré poénok, hogy az utolsó hatvan oldalt végigröhögtem. Kínomban, hogy erre mégis miért vállalkoztam. A főszereplők 26 és 28 évesek. A szüleik elvileg mind 80.. Itt az első hiba. Azért ha engem kérdeztek, ezt nehéz elhinni. Ilyen szarvashibáktól hemzsegett az egész.

A mellékszereplőkről alig tudtunk meg valamit, semmilyen szálat nem vezetett el semmilyen szintig...

Több dolgot fel sem szeretnék sorolni, csak elfelejteni ezt a fekáliakupacot. 

Akiknek ajánlom: Ha valaki nevetni akar borzalmasan sivár és rossz vicceken. Másképp ne, soha, semmiképp, felejtsétek el, úgy ahogy van. 

Kedvenc karakter: - 

Legrosszabb karakter: Izzy

Legjobb a könyvben: Poppet

Legrosszabb a könyvben: minden más

Borító: 5/1

Cím: 5/2

Az egész: 5/2.5

K. A. Tucker: Ten tiny Breaths - Tíz apró lélegzet

Borító és fülszöveg:

Lélegezz, Kacey! Tíz apró lélegzet. Ragadd  meg őket! Érezd őket! Szeresd őket!

Négy évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat. 

Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból.

Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyoz a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkreteheti.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 352 oldal
Sorozat: The Ten Tiny Breaths
Előzmény: -
Műfaj: New Adult

Röviden a könyvről: A történet Kacey-ről szól, aki évekkel ezelőtt egy baleset kapcsán teljesen megváltozott. Van a baleset előtt, és utána. Előtte sokat nevetett, boldog volt. Utána egy roncs. Testileg és lelkileg is. Egy évet töltött kórházakban, majd belevetette magát a drogok, piák és az egy éjszakás kalandok világába. Nem tud túllépni rajta. Emlékszik arra, hogy hogyan fogta a hallott barátja kezét, hogyan sírt, ordított. Az a baleset néhány részeg fiatal miatt történt meg, és benne meghalt az édesanyja az édesapjával, a barátja: Billy, és a legjobb barátnője Jenny. Nem bírt beszélni a másik kocsiban ülő egyetlen túlélővel sem, csak a húga maradt neki. A sztori úgy indul, hogy ők ketten elszöknek, mert a nagybátyjuk rá akart mászni Livie-re. Egy lepukkadt épületbe költöznek, ahol rögtön meg is ismerkednek a szomszéddal, Ciklonnal, a nagy műmellű sztriptízbárban dolgozó exakrobatával, és a kislányával, Miával. Ő szerez neki munkát a bárban, ezzel megmenti a macska és löncshús evés szomorú jövőjétől. Mellesleg a lány elég jól nyomja a kick-box-ot, csak hogy tudjátok, kivel álltok szemben. Egy igazán szerethető szereplő, aki logikusan dönt, persze fél, de hónapok óta nem olvastam ennyire empatikus karakter 'gondolatait'. Sérült, poszttraumás stressz szindrómával küzd.

Közben a másik szomszéd is előkerül: Trent Emerson. A köztük lévő kémia tagadhatatlan, a többi, a nyers, fájdalmak és szomorú titkok között kialakult különleges szerelem pedig csak hab a tortán. Trent rejteget valamit, ami tönkreteszi Kacey-t, de az igaz szerelemnek nem lehet ellent mondani, ugye?

Az egész történetről, írásmódról: Elképesztő, ez a szó jutott először eszembe, mikor az utolsó 

oldalakkal is végeztem. Az író nagyon is tehetséges, sőt, csodálatos.  Ez pedig egy kiemelkedő alkotás, szép szavakkal, mély, megható gondolatokkal mutatja be hűen, hogy milyen is sérültnek lenni. Trent és Kacey is rosszul van még, bár ezt Trent esetében nem könnyű észrevenni, hiszen a főszereplőnk ezt nem látja meg. Fontos része a történetnek az, ahol a megbocsájtásról van szó. Ugyanis ennek monumentális ereje van, ahogy az elfogadásnak is. Az egész szépen épül, és a sok szál meglepő pontossággal fonódik össze az utolsó oldalakon. Tökéletlenül tökéletes, mint egy gyógyulási folyamat.

Sokat szerepeltek a mellékszereplők, a cselekmény alakulását sokszor vitték előre. Kidolgozottak, egyediek, és szerethetőek voltak, de ez elmondható a benne lévő minden karakterről. Ezért nagyon örültem, amikor realizáltam, hogy ez egy sorozat. Régóta szemeztem ezzel a regénnyel, de örülök, hogy megvártam a magyar megjelenést. 

Az egyetlen dolog, ami furcsa volt nekem, az a sztriptízbár. Érthető volt ahogy leírta, ezt is kidolgozta Kathleen, de közben tudom, hogy egy átlagos hely nem ilyen. Sőt, ha ilyen létezne a valóságban, akkor már ott dolgoznék. Bár azt elismerem, jó volt egy ennyire barátságos munkahelyről olvasni. 

Akiknek ajánlom: Ha egy fergetegesen megírt NA könyvet szeretnél olvasni, ami egyedibb az átlagosnál, mélyebb, szebb és erősebb, vedd csak a kezédbe. Készülj az érzelmek áradatára. Itt van pár érdekes idézet is, amik nem hordoznak mind nagy tartalmat, de én sokat nevettem rajtuk:

"- Jól vagy? Most komolyan?

– Ja, túlélem. És a „túlélem” alatt azt értem, hogy az este további

részét magzatpózba gömbölyödve fogom tölteni a kanapémon,

egy zacskó jéggel a tökömön.

– Majd tartom a jeget – ajánlom fel lágyan suttogva."

"– Mert a megbocsátás képes gyógyítani."

"– Egy kávé? Ez minden? – húzom fel a szemöldököm.

– Persze hogy ez minden. Mégis mit gondoltál, mit fogok

csinálni? Lesz*pom a pasast a lakásom ajtaja előtt?"

"Dan elvigyorodik.

– Ismerek valakit, aki ismer valakit, aki ismer valakit."

"– Most komolyan hozzám vágott egy gemkapcsot? – kérdezem

teljes, őszinte megdöbbenéssel."

"– Igenis, Dr. Diktátor – morgom, ahogy levetem magam a

felkínált székre.

– Köszönöm, Páciens, Akit A Hátam Közepére Sem Kívánok."

"– A fiaim mostanában „Apa Seggberúgós Napjának” nevezik

a szerdát – jelenti be dr. Stayner."

"– Halló? – válaszol lágy hangon, mire elképzelem, ahogy a

karosszékében üldögél a tűz mellett, és orrán a szemüvegével a

Heti Agyturkászt olvassa."

"– Azt hiszem, végre elhitte, hogy nem tuszkolsz kiscicákat

bankautomatákba – nyögöm ki végül."

"Megragadom őt. Érzem őt. Szeretem őt."

"A baba születéséig már csak három

hónap van hátra, és Mia rászokott arra, hogy idegen X babának

nevezze."

"– Most azt akarod, hogy felálljon a szüleim előtt?"

Kedvenc karakter: Kacey és Dr. Stayner

Legrosszabb karakter: -

Legjobb a könyvben: A csodálatos leírások

Legrosszabb a könyvben: Cole története, az életében bekövetkezett törés, az is csak azért, mert tragikus

Borító: 5/5*

Cím: 5/5*

Szorosan kapcsolódik a történethez, a múlt kis darabja, amihez a szereplőnk idővel felnőtt. Különleges, mindent elmond, de személyes jelentést is hordoz.

Az egész: 5/5*

Cora Carmack - Színjáték

Borító és fülszöveg: 

Mackenzie „Max” Millernek van egy problémája. A szülei meglepetésként váratlanul meglátogatják, és ha meglátják festett haját, a tetoválásait és a piercingjeit, talán még ki is tagadják a lányukat. És ami ennél is rosszabb, arra számítanak, hogy a barátja egy rendes, kedves fiú, nem pedig egy Mace nevű, tetovált nyakú srác, aki egy bandában zenél. A hazugságok hálója kis híján megfojtja Maxet, ám ekkor találkozik Cade-del.

Cade azért költözött Philadelphiába, hogy színész legyen, és maga mögött hagyja a problémáit Texasban. Eddig azonban a problémáktól nem sikerült megszabadulnia, a színpadra pedig nem sok alkalommal jutott fel. Amikor Max megszólítja egy kávézóban, és azzal az őrült ötlettel áll elő, hogy játssza el a barátja szerepét… Cade beleegyezik.

Az alakítása azonban túl jól sikerül, ezért arra kényszerülnek, hogy tovább folytassák a játékot. Minél hosszabb ideig színlelik a kapcsolatot, annál valóságosabbá válik.

Cora Carmack egy huszonegynehány éves író, aki huszonegynehány évesekről ír. Sok mindennel foglalkozott már életében. Volt unalmas munkája (pl. egy hipermarketben), izgalmas munkája (pl. színházban), stresszes állása (pl. tanárként) és álommunkája (pl. az írás). Imádja a színházat, az utazást és bármit, ami megnevetteti. Szereti a szereplőit a lehető legképtelenebb helyzetekbe hozni, és miközben segít rajtuk, megpróbálja őket összeboronálni valakivel. Hiszen a kétbalkezes embereknek is szükségük van szerelemre…Úgy értem, megkért egy vadidegent, hogy játssza el a barátja szerepét. Úgy tűnt, semmitől sem fél. Nyilvánvalóan a szülei voltak számára a kriptonit.

Kiadó: Content 2 Connect
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 336 oldal
Sorozat: Szakítópróba
Előzmény: Szakítópróba

Röviden a könyvről: Max nem az a lány, akire a szülei vágytak, ő mindig is az oda nem illő testvér volt, egészen addig, ameddig a tökéletes nővére meg nem halt egy autóbalesetben. Az azóta eltelt kilenc évből nyolc azzal telt el, hogy a szüleiben támadt űrt próbálta valahogy kitölteni, de az utolsóban már belefáradt. Megjátssza magát, eltakarja a tetoválásait és piercingjeit, és kedves, aranyos lánnyá vedlik át alig pár óra alatt. Csakhogy most nincsenek órái, hiszen az ősei öt percen belül meglepik, sőt, ha ez nem lenne elég, még a barátjával is találkozni akarnak! Ekkor jön a képbe Cade, aki éppen törött szívvel ül a kávézóban, és tanul. Max kérésére eljátssza a tökéletes párt, teljesen lenyűgözi Max szüleit, ezért folytatják ezt a kis színjátékot. Hálaadás után azonban bonyodalmak lépnek fel: a színjátékból vajon igaz volt valami?


Az egész történetről, írásmódról: Cora fejlődése elképesztő. Az előző rész is élvezhető volt, de ez már igazán élettel teli, magával ragadó, és izgalmas. Komolyabb és könnyedebb témák is szóba kerülnek, mint a múlt tragikus sebei, vagy épp a színjátékuk. A szereplők kifejezetten szerethetőek, fejlődnek, reálisak és vakmerőek. Nagy szerepe van a kémiának, a szellemes párbeszédeknek és a bizalomnak is. Külön piros pontot adnék a váltott szemszög miatt, nagyon jól leírta Cade gondolatait is. Sokat veszekedtek, kimutatták a dühüket, ami kifejezetten üdítő volt. (Bár a színészkedésben is igen jók.)


Akiknek ajánlom: A könyv egyetemista korú emberekről szól, akik érzékenyek, már sokszor csalódtak, és természetesen egy teljesen képtelen helyzetben találkoznak. Érdekes téma, kiszámítható befejezés, könnyű történet: leginkább azok olvassák, akik egy könnyed olvasmányra vágynak, ami mégis nagyon jó.


Kedvenc karakter: Cade
Legrosszabb karakter: Bethany
Legjobb a könyvben: Max és Cade dalszövegei
Legrosszabb a könyvben: A sírós jelenet a lépcsőn hajnali négykor
Borító: 5/3
Cím: 5/5

Az egész: 5/4

Rachel Vincent: Shift- Változás, Alpha - Alfa

Borító és fülszöveg: 

Nem könnyű az első női vérmacska-végrehajtó élete. Gyűlnek a hegek, gyűlnek a tapasztalatok. A magánéletem? Bonyolult. A testvérem halála és az apám elleni eljárás óta legfeljebb a további vérontást akadályozhatom meg. A falkánkat azonban egy seregnyi dühös mennydörgőmadár támadja meg – és talán csak úgy kerekedhetünk régi ellenségünk fölé, ha ki tudjuk csikarni a békét az új ellenféltől. Egyre több halál, egyre több árulás. Az ösztöneim óvatosságra intenek. De néha nincs más út, mint elrugaszkodni a szakadék széléről…

A Tanács új, gátlástalan feje határsértéssel, emberrablással, gyilkossággal és árulással vádolt meg engem, Jace-t és Marcot. Hát igen, elfoglaltak voltunk mostanában. Most azonban ideje, hogy a saját kezünkbe vegyük az igazságszolgáltatást, megbosszuljuk a bátyám halálát és kivágjuk a Tanács szívében terjedő rothadást. 

Nem lesz könnyű. A veszteségek elkerülhetetlenek, de megesküdtem, hogy mindenáron megvédelmezem a falkámat. Marckal az oldalamon – és célkereszttel a hátamon – haladok előre a végső leszámolás felé, amely mindent végleg megváltoztat majd.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 416 oldal, 464 oldal
Sorozat: Vérmacskák (Shifters)
Előzmény: Stray, Rogue, Pride, Prey
Műfaj: urban fantasy

Röviden a könyvekről: Faythe az előzménykötetben elkövetett egy súlyos, és visszafordíthatatlan hibát, amelynek az árát az legutolsó oldalig fizeti. Zűrös szerelmi élete mellett sem egyszerű neki, hiszen ő a világon az első Végrehajtó, ami annyit jelent, hogy segít az Alfájának mindenben, legtöbbször vérontásban, és nehéz helyzetek megoldásában. Most is erről van szó: egy mennydörgőmadár sereg támad rájuk, és ők még csak az okát sem tudják. Faythe és kis csapata mindent megtesz annak érdekében, hogy igazságtalan halálok nélkül megúszhassák az esetet, és csak a valódi bűnösök fizessenek meg a tetteikért. Közben persze a magánéleti ürülék is felszínre kerül, nem kis port kavarva ezzel.

Faythe immár egy héttel később -túl a madaras kalandján- tér vissza köreinkbe, feszülten és magányosan. A Jace és Marc között kialakult helyzet ugyan az ő hibája, de ennek meg is issza a levét. Közben felbukkan Angela, el kell indulniuk a Területek Tanácsának ülésére, és meg kell szervezniük egy háborút, kicsit elfoglaltak újfent. Nem szeretnék semmit lespoilerezni, de épp az történt, amire számítottam. Mégis tudta úgy adagolni, hogy tökéletes legyen, az utolsó oldalig megmaradt az izgalmasság, körüllengte valami titokzatosan tökéletes légkör, ami miatt a sok elvarratlan szál is tökéletesen lezártnak tűnik.

Az egész történetről, írásmódról: Rachel-ben a bizalmam mélyen el van vetve, szerencsére még soha nem is kellett csalódnom benne. Mindig hozza az elvárt egyediséget, új kalandokat, de közben a folyton háttérben futó politikai mellékzöngét is folytatja. Faythe nem tökéletes, de egy fejlődőképes karakter. Az összes szereplő szépen ki van dolgozva, ahogy az általa elképzelt világ is. Humoros, tragikus, érzelmes, csatákkal teli és kemény pillanatokkal is találkozhatunk igen nagy számban, mindegyik gyönyörűen van leírva. Nem is tudnék hibát kiemelni. Igen, van egy csomó minden, amit lehetett volna másképp is csinálni, de ez éppen így volt szerethető, és élethű a maga urban fantasy módján.

Akiknek ajánlom: Őszintén, az ötödik könyvet fél éjszakán át olvastam, mire végeztem vele, és a hatodikat pedig hajnali fél hat utánig. Most pedig a kritikát írom, fél hétkor, szóval emiatt pedig egy teljes éjszakát hagytam ki, ami nálam életem során alig háromszor fordult elő, pedig igen sok könyvet olvastam már. Ha ez nem győz meg valakit a leírások mellett sem, hát hagyja ki. Nem jelölnék ki korhatárt sem, bár kell hozzá egy bizonyos fokú érettség. 

Kedvenc karakter: Greg, Marc

Legrosszabb karakter: Kaci

Legjobb a könyvben: Faythe elmerengő pillanatai, és az alfává válás közbeni felismerések.

Legrosszabb a könyvben: Amikor Neki elfogyott a türelme, és otthagyta Faythe-t.

Borító: 5/5

Az egész: 5/5*

"- Ügyelsz rá, hogy az okostojás az út felett és a fénysebesség alattmaradjon?Mosolyogva bólintottam, inkább nem említettem, hogy kettejükközül Jace vezet jobban. Ha Marc ült a volánnál, a Halálos irambanolyannak tűnt, mint a Miss Daisy sofőrje."

"– És Cenzúrázott nevet is szereted?– Jobban, mint elmondhatnám. Ő a szikla a talpam alatt, erős, állandó, támaszkodhatok rá… Hamarabb tudja nálam, mire van szükségem, és hajt, hogy keményebben dolgozzak, legyek még jobb. Kihívást jelent, feldühít, tüzet gyújt a lelkem mélyén. És soha, de soha nem hagyott cserben. Néha úgy érzem, egyedül miatta ver még a szívem. Annyira szeretem, hogy mindennap belehalok kicsit, mert nem mosolyog rám, nem érint meg."

"Remek. A mai epizódban Faythe senkinek nem tud a kedvére tenni. Még jó, hogy Malone-nal kapcsolatos terveimben nem szerepel a jókedv."

"Lefeküdt, mint a szurkolólány a meccs után."

"Feszengtem, mert mindenki engem nézett a

szobában. Ez persze önmagában nem volt szokatlan, de abban csaknem biztos voltam, hogy az első alfa vagyok a történelemben,aki egy bíbor, nyakba kötős topban és hozzá illő forrónadrágban szólítja meg a szövetségeseit."

"Mert a hármas mágikus szám, ugye?"

 "Amikor elléptem Ryan mellett, láttam, hogy kinyitja a száját: az arcáról leolvastam, hogy a magánéletem katasztrófáján gúnyolódna. Le se lassítottam.

– Ha megszólalsz, újra eltöröm az orrodat."

"– Téged akarlak. Annyira, hogy ki se bírom. Amikor elmentél, elsötétült a világ. Valóban megvakultam. Nem éreztem semmit."

Ann Aguirre: Menedék - Enclave

Borító és fülszöveg: 

A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.

Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.

Köszöntünk az apokalipszisben!

Röviden a könyvről: A történet a messzi jövőben játszódik: száz évvel az elképzelt apokalipszis után. Főhősünk, Pikk egy föld alatti kis kolóniában él, amit Egyetem Enklávénak neveznek. Pikk nevének és vadásznői címének elnyerését már mi is nyomon követhetjük, hiszen ezzel kezdődik a történetvezetés. Itt ugyanis nem születésükkor kapnak nevet az emberek, hanem akkor, ha már elég erősek, szépek vagy tehetségesek, és megértek 15 évet. Azért kell ezek közül valamelyiknek megfelelniük, mert ebben a kemény társadalomban három szakma van csak: a nemzőkhöz, az építőkhöz és a vadászokhoz lehet csak csatlakozni.
Pikk olyan társat kap, akit nem sokan szeretnek: Fakó erős, veszélyes, csendes, és más. Két éve érkezett az enklávéba, azelőtt állítása szerint évekig bolyongott az alagutakban, de születésekor még fent élt a Felszínen. Maga az Egyetem vezetői sem hisznek neki, azt is megtiltják, hogy erről bárkinek is beszéljen. Látni lehet, a vezetők arrogánsak, és nem a jó úton haladnak. Nem engedik, hogy az emberek régi tárgyakat birtokoljanak, vak engedelmességet várnak el, és még meg is félemlítik az embereket. A gyengéket megölik.. Na igen, már ez sem egy megtestesült leányálom, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az alagutak tele vannak Korcsokkal, Húsfalókkal, Mutkókkal, vagy hívjuk őket, ahogy csak akarjuk. Ezek a szörnyek emberszerűek, de a fogaik tűhegyesek, hullaszagot és rothadást hordoznak magukkal, és dögevők.
Miután a Nassau-ból jött vak hírnököt megölik gyengesége miatt, és Nassau-t elfoglalják a Korcsok, főszereplőnk kezd kételkedni társadalmuk alapjaiban, és alig veszi észre, már kint is találja magát a Felszínen, száműzetésben Fakóval együtt.

Az egész történetről, írásmódról: Ann nem kezdő író, több könyve is megjelent már ezelőtt a trilógiája előtt, rutinosan kalauzol minket az általa teremtett világban. Az ötlete nem teljesen saját kreálmány, sokat kutatott azért, hogy hitelesen tudja leírni a második világvége utáni állapotokat. Nem a humor a fő vonulat, de ebben a környezetben nem is lenne hiteles. Izgalmasan vezet minket végig mind a 472 oldalon, és köröm rágva várjuk a folytatást.

Akiknek ajánlom: Ez egy olyan posztapokaliptikus fantasy, amelyben a "mesemondónk", vagyis akinek a szemszögén át látjuk a dolgokat, fiatal. Kemény disztópia, de 14 éves kor felett gond nélkül ajánlanám. Nincs benne hangsúlyozott szerelmi szál, pornográf jelenet, vagy hasonlók, bár a Korcsok néha ijesztőek. Minden a létfenntartás jegyében zajlik, érdekes és tanulságos olvasmány, amely magával ragad, és Pikk igaz, hogy szűk látókörű, de kemény és szerethető.

Kedvenc karakter: Pikk, Fakó, Kósza

Legrosszabb karakter: Gyűszű

Legjobb a könyvben: Amikor Pikknek lázálmában Fakó mond dolgokat.

Legrosszabb a könyvben: Fakó ki nem mondott érzései

Borító: 5/3.5

Az egész: 5/4.5