Kelly Oram - Szívzűrterápia strébereknek

Borító és fülszöveg: Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy baarátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…

Kiadó: Móra (LOL szekció)

Kiadás éve: 2014

Terjedelem: 232 oldal

Sorozat: -

Előzmény: -

Műfaj: YA

Annyi jó véleményt olvastam már erről a könyvről, bár ettől függetlenül is el akartam olvasni. Most végre jutott rá időm, hát vágjunk bele:

Avery Shaw nem más, mint egy 16 éves lány, aki születése óta ismeri, és szereti Aiden Kennedyt. Legjobb barátok, az édesanyjaik már a terhestornán is lehányták egymást, onnantól pedig elválaszthatatlanokká váltak. (Ez annyira eredeti ötlet volt, imádtam.)

Éppen készülnek a szilveszterre, mikor Aiden felrobbant egy óriási bombát, miszerint távolságot akar tartani Avery-től, és a saját életét élni. Ekkor Avery összeomlik. Nagyon. Fontos lenne ismertetni talán, hogy a lány pánikbeteg, hajlamos a depresszióra, és elég nehezen tud hazudni, Aiden mégis magára hagyja. (Pedig láthatóan szenved.)

Amikor a lányt elkezdi kutatni az anyja, zokogva befut az első ajtón, amit talál, egyenesen a fürdőszobába jut, ahol Aiden bátyja, Grayson éppen zuhanyzik. Mikor az anyukája felér az emeletre, pánikolva befut még Grayson mellé is, a kádba, akinek vállán, miután édesanyja elmegy, kisírja magát.

Innentől Grayson-ban valami ösztön felébred, mely miatt meg akarja védeni, és segíteni Averyt.

Véleményem szerint egyedi, és meglehetősen jó ötlettel indul a könyv. Az első 80 oldal maga volt a tökély, bár utána sem raktam le, de akkor már idegesített kicsit Avery szellemi vaksága.

Az írásmód kellemesen magával ragadott, a viccek pedig mindig jókor jöttek, és tényleg jók voltak, amit külön bírtam.

A karakterek át voltak gondolva, Avery különcségét pedig külön imádtam. A lány igazán egyedi lett, és jártas is volt bizonyos betegségekben, amelyek újabban kezdenek elhatalmasodni társadalmunkon. Külön piros pont azért, mert Avery nem csak egy stréber és félénk lány lett. A karakterek fejlődése a helyén volt, egyedül talán Grayson alakja lett számomra hiteltelen.

A mellékszereplők tipikus komolytalan tinik voltak, de ugyancsak produkáltak egyedi személyiségjegyeket. Azt gondolom, hogy ilyen egy jól megírt YA könyv.

És most a negatív oldal:

Avery betegségei kicsit kezdetlegesnek tűntek számomra. Egy igazi pánikbeteg nem így viselkedik. Sokkal rosszabb, és elviselhetetlenebb az élete annál, mint amit a könyv során a lány átél. Emiatt inkább csak szégyenlősnek tűnt számomra, mint betegnek. A depressziója pedig zavart, ugyanis senki nem akart rajta segíteni. Ha Grayson igazából az az alfahím lett volna, mint akinek beállították, szerintem képes lett volna elolvasni két oldalt erről a betegségről, és a lehetséges megoldásokról, de ő még mérges is lett Averyre, nem segítette.

Na igen, Grayson. Nagyon édesen volt megfogalmazva az egész része a könyvben, de nekem senki ne akarja beadni, hogy a valóságban is így viselkedik egy 18 éves sportoló. A kezdetekkor még igen, pontos az az elvárható viselkedés, de a hősszerelmes szerep kicsit el lett túlozva, emiatt hiteltelenné vált számomra.

Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy aranyos szerelmi történetet olvasni, vagy végre találni egy könyvet, ahol a fiú hamarabb szeret bele a lányba. Olvastatja magát a történet, és pár órára tökéletesen ki tud kapcsolni.

Kedvenc karakter: Pam, Chloe

Legrosszabb karakter: Aiden

Legjobb a könyvben: a fürdős jelenet

Legrosszabb a könyvben: a múzeumos jelenet

Borító: 5/3

Cím: 5/4

Az egész: 5/5

Darynda Jones: Első/Második sírhant

Borító és fülszöveg:  Charley Davidson nyomozónő már 5 évesen beszélt a halottakkal. Sőt, az is megesett, hogy a halottak kértek tőle egy-egy apró szívességet, mint például igazságszolgáltatást a gyilkosaiknak. Charley azonban nagy árat fizet a képességéért, álmában ugyanis egy titokzatos idegen akarja megkaparintani magának a testét.. 

Szexi és fordulatos, humoros és kemény, paranormális-romantikus detektívregény, J.R. Ward, a Megsebzett szerető sorozat írónőjének ajánlásával, Kresley Cole és Sherrilyn Kenyon rajongóinak.

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 424 oldal
Sorozat: Charley Davidson
Előzmény: -

Műfaj: fantasy

  Borító és fülszöveg: 

Charley Davidson, a halál szexi angyala visszatér, hogy újabb fergeteges kalandjaival és sziporkázó poénjaival mindenkit levegyen a lábáról! Vajon sikerül megfejtenie a titokzatos körülmények között eltűnt Mimi rejtélyét? Beteljesedik forró szerelme a Sátán szívdöglesztő fiával? Na és mi történik a mennyország kapuját ostromló démonokkal? A tavalyi év legszellemesebb paranormális románcának második részét a humor és az érzékiség szerelmesei egyaránt imádni fogják! 

„Sziporkázóan humoros és forró” (Kresley Cole)

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 424 oldal
Sorozat: Charley Davidson
Előzmény: Első sírhant

Műfaj: fantasy

Egy könyvet olvastam csak eközött a két mű között, tehát eléggé egybefolyt a cselekmény, jellemfejlődés, meg hasonlók, így a véleményemet is egyben írom meg. (Ezért jó kivárni a sorozat következő részeit, hi-hi.)
Először meglepődtem, mert tényleg azt hittem, hogy Anita Blake-szerű lesz, mindenki ahhoz hasonlította.

Szerintem köze nem volt a két dolognak egymáshoz, ezt külön kiemelném. Voltak hasonlóságok, amik az ilyen urban fantasy és krimi témájú könyvekben természetes sablonok, de engem nem nyertek meg. (A lány nagy melle lehet, hogy tényleg koppintás volt, de hát istenem..)

Elnézést, ha valakit megbántottam ezzel, de sokáig az Anita Blake sorozat volt a kedvencem, mindaddig, ameddig át nem ment Szürkébe a dolog, és kissé érzékenyen érint a téma, tudjátok, soha be nem gyógyuló seb, hogy a kedvenc női karakteremből egy rossz ribancot kreált Hamilton.

Vissza Charley-hoz: A történet és az ugyancsak förtelmesen megfogalmazott és béna fülszövegek elárulják, hogy a lány nem más, mint egy 27 éves magánnyomozó, aki mellékállásban még a Halál Angyala is és előszeretettel poénkodik közönséges dolgokkal. A kezdetek kezdete óta látja a halottakat, és már a születésénél is ott volt a szerelme. (Hát nem romantikus? Én a születésemkor lekakiltam a mérleget.) Előző este megverte egy féltékeny férj, és még alig tért magához, amikor halott ügyvédek szellemei kezdik el zaklatni, és el kell kutyagolnia a tett helyszínére.

Ahogy haladunk a cselekménnyel, a lány felderíti az ügyet, sőt a saját kis éjszakai látogatójának témájában is dűlőre jutnak. Reyes A. Farrow ugyanis csak azért a lány szerelmévé lett, mert 30 éjszakán át álmában közösültek. 

A második rész cselekménye is hasonlóan zajlik: megkapja a lány az ügyet, zsákutcába jutnak, aztán megoldják az egészet. Közben legalább nyolc alkalommal akarják megölni, és persze a saját apja is ráküldi az ellenségeit. A háttérben Charleyt emészti Reyes helyzete, és megint csak idegesítik egymást, alig töltenek együtt két órát, de ez már elég egy komoly kapcsolathoz.

Charley karaktere számomra egyszerre volt kedves, és ellenszenves. A lányt láthatóan egy "tökös" hősnőnek szerette volna eladni Darynda, és részben ez zavart az egészben. Annyira ki voltak hangsúlyozva ezek a tulajdonságai, hogy szinte komikus hatást keltettek bennem, Ahogy pedig a pénzhez viszonyult, attól kifejezetten a falra tudtam volna mászni. Ha a két könyv alatt húsz alkalommal nem poénkodott a pénzzel, akkor egyszer sem. Cookie-t is szinte rabszolgasorban tartotta a könyvek alatt, és mindent észrevettem, csak az egymás iránt érzett szeretetük mély nyomait nem.

Reyes. Gyerekek, az a pasi annyira jól néz ki, mint valami modell, tényleg ördögi a vonzereje, ó, hogy agya is van? Nem tudtam. De komolyan. Alig beszéltek, mindig csak a szex körül járt az agyuk, aztán a srác hirtelen benyögi, hogy ő élete értelme. Ahogy pedig Charley viszonyult a döntéséhez a második rész végén, az felhergelt. Reyes külön kéri, hogy ne avatkozzon a dolgokba, erre mit csinál a lány? Megmenti, és megbéklyózza. Ahogy Reyes visszavágott, az tetszett, ezt bírtam benne.

Az írásmóddal külön voltak gondjaim.

Megvan bennetek az az igény, hogy egy olyan könyvet vegyetek a kezetekbe, amiben jobb kifejezés híján úgy érzitek, hogy szilárd talajon áll a lábatok? Én az ilyen könyvekért vagyok oda. Amikor tökéletesen ki van dolgozva a világ, a tettek kiszámíthatatlanok, de érthetőek, és kicsit, ha másba nem, hát az ötletbe beleszerettek. Nekem ezt Jones nem tudta megadni, a legkevésbé sem. Az egész könyv tele volt fölösleges töltelékrészekkel. Példának okáért a második részben Cookie elvágta az ujját az autóban. Annak mi értelme volt? Vagy ki hallott már arról, hogy valakik betörnek a lányhoz hajnalban, ő meg kisétál HUSIKA feliratú bugyiban, és OKOSTOJÁS-os pólóban, halál nyugodtan kávét főz, és utána elbeszélget velük, majd útjára engedi őket? (Ők meg nem lövik le, nem fenyegetik meg, nem tépik le a fülét, semmi.) Ahogy a reggeli fenyegetőlevél oka sem tiszta számomra, a Jehova tanúi, vagy a szomszéd néni, aki folyton szólongatta. A sokadik komoly gondom az volt, hogy a lány nem hazudott, az igazságot csak úgy kifecsegte, és sokszor észre sem vette. Ha én lennék a Halál Angyala, még véletlenül sem így viselkednék.

Sok volt benne az érthetetlen és fölösleges vicc, bár néha tényleg feldobta a könyveket.

Ajánlom azoknak, akik egy kis pihenésre vágynak, és egy olyan haláli nyomozóra (Garrett), akinek jó a humora, emellett egy igaza álompasi, és még hősködni is mer. Maga a sztori kellemes, és sokaknak kedvenc könyve is lett, tehát megint csak én vesztem el ennyire a részletekben, és habkönnyű olvasmánynak jó. Bár engem a függővég nem zavar, ha valakinek ez gondot okoz, ne kezdjen neki a következő rész megjelenéséig a sorozatnak.

Kedvenc karakter: Garrett Swopes
Legrosszabb karakter: -
Legjobb a könyvben: a jó viccek
Legrosszabb a könyvben: a pincés jelenet
Borító: 5/3
Cím: 5/2
Az egész: 5/4.5

Sabrina Jeffries: Egy hölgy sosem enged

Borító és fülszöveg: 

Lady Celia Sharpe mindig is óvatos volt a házasság kérdését illetően, de most a jövője múlik rajta. Két hónapja van arra, hogy férjet találjon magának, és teljesítse nagyanyja kérését. Három gazdag, magas rangú agglegényt mutatnak be neki, akik közül az egyik biztosan elnyeri a tetszését. Ugyanakkor felbéreli Jackson Pintert, hogy nyomozzon a három választottja után, de Jacksont annyira megbabonázza Celia, hogy a legutolsó dolog, amit szeretne, hogy segítségére legyen férjet találni…

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 336 oldal
Sorozat: Hallstead Hall bajkeverői
Előzmény: A lord titka, Ördögi csábító, Felejthetetlen csók, A csábítás tétje

Műfaj: történelmi romantikus

Megítélésem szerint a fülszöveg kissé bugyuta, unalmas, és nem sarkallja az embert az olvasására, de ez megbocsátható bűn, ha valakinek van mersze mégis kinyitni. Nem tudom, más hogy viszonyul a sorozathoz, de én belecsaptam a közepébe, és ezzel a résszel kezdtem, tehát nincs viszonyítási alapom.

Celia egy huszonnégy éves hajadon lány, aki imádja a lövészetét, a testvéreit, de más kiemelkedő tulajdonsága nem nagyon van. Az izgalomfaktor, ami beindítja a könyvet, nem más, mint a tény, hogy három udvarlója is akad, és közülük férjet kell választania magának, különben lemondhat az örökségéről. Már régebben kiderült viszont, hogy a szüleik halála nem is volt öngyilkossággal összekötött gyilkosság, és ez ügyben Jackson Pinters nyomozó urat kérik fel a halálesetet övező rejtély felkutatására. Celia időközben aggodalmaskodni kezd, mert egyik férfit sem szereti, így külön megkéri Jacksont, hogy nyomozzon kicsit az udvarlók után. Persze, innen indul a jól ismert klisé: egymásba szeretnek, miközben Celia ellenségeket is szerez magának.

Nem tudom mennyire volt érezhető eddig, de nem tudtam rajongani ezért a könyvért. A szereplők nekem túlságosan átlagosak voltak, amit az írónő jól árnyalt jellemmel, és egy-két botrányos vagy épp nem szokványos tulajdonsággal akart feljavítani. Nincs összehasonlítási alapom, de a jellemábrázolása nem nyerte el minden esetben a tetszésemet. A mellékszereplők egy része is pletykás volt, és a nagyra nőtt férfiak sem szóltak a nagymamának, hogy elvetette a sulykot. Az egyetlen bátor ember Jackson volt, de ő is végtelenül pesszimistán állt hozzá mindenhez, majdnem eltemette Celiát is, mikor semmi baja nem esett.

Tipikusnak nevezhető 19. századi környezetben játszódott a környezet, a leírások is annyira középszerűek voltak, minden humor nélkül, bár kedvelhető stílusban.

Jackson jellemét kedveltem, fájdalmasan hihető volt, hogy adott egy férfi, aki a gyermekkori sérelmei miatt képtelen megbecsülni magát, és a saját értékét, a külvilág pozitív visszajelzését pedig csak hibának, és pillanatnyi felindultságnak titulálja.

Néha még fantasy elemeket is véltem felfedezni a történetben: soha senki nem tudott egy millimétert sem téveszteni, miközben pisztollyal lőtt, és az egész történet alatt nem esett le nekik De Basco furcsa külseje. (Biztosan vakok, de a kezük sosem remeg, jó, értem.)

Nem tudom nem összehasonlítani rögtön Julia Quinn írásaival, aki szerintem a műfaj koronázatlan királynője, és be kell ismernem, ha ez a nő egy villanykörte, Julia hozzá képest maga a Nap. Ezzel nem azt mondom, hogy ha valakinek vannak ötletei, ne írja meg őket, de ne kövessétek el azt a hibát, amit én tettem: óriási elvárásokat támasztottam a könyvvel szemben. Fogjátok fel úgy, mint egy kellemes, egyszeri olvasmányt szerelemről, nyomozásról, és a 19. századi Anglia novemberi vidékéről. 

Kedvenc karakter: Jackson Pinter
Legrosszabb karakter: - 
Legjobb a könyvben, ez a jelenet: 

"Amint a komorna előkerült, megjegyezte: 

– Hát nem gyönyörű napra ébredtünk, Gillie? 

A lány kissé zavartnak tűnt, mivel előző nap úgy hagyta magára az úrnőjét, hogy az kisírta a szemét. 

– Valóban, kisasszony."

Legrosszabb a könyvben: A szereplők bizonytalansága, és a kommunikációhiány

Borító: 5/4

Cím: 5/2

Az egész: 5/4.5