Kiera Cass: The Heir - A koronahercegnő

Borító és fülszöveg:

35 UDVARLÓ. 1 HERCEGNŐ. KEZDETÉT VESZI EGY ÚJ PÁRVÁLASZTÓ.

Eadlyn hercegnő kislánykora óta hallhatta a véget nem érő történeteket arról, hogyan ismerkedett meg édesanyja az édesapjával. Húsz éve történt, hogy America Singer benevezett a Párválasztóba, és elnyerte Maxon herceg szívét, akivel azóta is boldogan éltek. Eadlyn mindig is igen romantikusnak találta szülei tündérmesébe illő történetét, habár soha eszébe nem jutott volna a nyomdokaikba lépni. Ha rajta múlik, a házasságot addig halogatja, amíg csak lehetséges.

Csakhogy egy hercegnő sosem rendelkezhet maradéktalanul az élete felett, így bármennyire hevesen tiltakozik is, Eadlyn sem kerülheti el a saját Párválasztóját.

Eadlyn egyáltalán nem számít arra, hogy saját története a szülei meséjéhez hasonlóan boldogan végződik. Amikor azonban megkezdődik a versengés, talán mégis mutatkozik arra némi esély, hogy az egyik udvarló elnyerje a szívét, felfedje az összes előtte álló lehetőséget, és ezzel azt is bebizonyítsa, hogy Eadlyn számára korántsem olyan lehetetlen rátalálni a saját boldogságára, mint azt képzelte.

HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT ÉDESANYJA NYERTE EL A KORONÁT.
ELJÖTT VAJON AZ IDEJE ANNAK, HOGY EADLYN HERCEGNŐ IS RÁTALÁLJON AZ IGAZ SZERELEMRE? 

Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 372 oldal

Sorozat: Párválasztó

Előzmény: a trilógia

Műfaj: romantikus disztópia

Hol is kezdjem? Nagyon készültem arra, hogy elolvassam ezt a könyvet. Az egyik legelső bejegyzésem is erről szólt, és ott bénán nekiálltam lefordítani nektek a fülszöveget. Nekem ez a sorozat nem csak négy rövid könyvet jelent. Szinte szertartásként kezelem azokat az időszakokat, amikor a könyvek a kezembe kerülnek. Kövezzetek meg, de nekem többet jelent ez a sorozat, mint a Harry Potter, Gyűrűk Ura és a Tűz és Jég dala sorozatok egyben. Miért? Talán, mert végtelenül romantikus vagyok, tényleg nem tudom. Ezzel szemben, tudom, hogy vannak hibái, és nem tökéletes, de mélységesen rosszul esik, ha valaki szidja, olyan belemerülni ebbe a világba, mintha hazaérnék. Borzalmasan elfogult vagyok, és ez annyira jó érzés, mivel a sok kritikus megszólalásomat komolyan szoktam gondolni, és mindig beárnyékolják az olvasásélményem. De, és itt a hangsúly: Kiera tett valamit, ami miatt ezekre a hibákra mind csak legyintek, és rávágom, hogy kit érdekel. Azt hiszem ennyi kezdetnek elég is lesz.

A történet szerint húsz év telt el az előző három kötet óta, és most Eadlyn hercegnő keresi élete párját, 35 fiú/férfi között. Egyik megnevezést sem érzem tökéletesnek, hiszen sokuk alig tizennyolc-húsz éves, és néha elég gyerekesen viselkednek. Na, Eadlyn sem jobb. Annyira mérhetetlenül cinikus, hogy az már fáj, elzárkózik mindenki elől, és az EQ-ja szerintem kevesebb, mint amennyivel egy kavics rendelkezik. Az ikertestvére is egy sunyi kisfiú, aki komolyan beetet mindenkit azzal, hogy ott lesz a drága testvérének, aztán meg mégsem. Mondhatnám, hogy az önző mivolta miatt teljesen mérges vagyok rá, de annyira megrendezett volt az egész, hogy nem tudtam értékelni. Az az érzésem volt olvasás közben, mintha a történet elején és végén szereplő fiú két különböző személyiség lenne. Az elején sem tűntek mintacsaládnak, de a végén már határozottan az az érzésem támadt, hogy valami olcsó dél-amerikai szappanoperába keveredtem. Húha, mik történtek, gyerekek. (Ha kíváncsiak vagytok rá, nézzetek bennünket holnap is, 17 óra 37 perckor.)

America, Maxon, May, Lucy, Marlee, mindenki megváltozott. Mondhatnánk, hogy felnőttek, de szerintem Kiera borzalmasan elbaltázta mindegyikőjüket. Mind, de mind egy-egy sémát testesítettek meg, nem azokat a szereplőket, akikkel eddig megismerkedhettünk. America, mint megértő anya, aki soha nem veszekszik a férjével? Én meg Hófehérke vagyok, és üvegkoporsóban üdülök, na persze.

Kiera, sőt, a legtöbb író politikai leírásait borzalmasan gyűlölöm. Nem mintha nem lennének  helytállóak, jól átgondoltak, vagy ilyesmi, de mivel elég nagy zsenik, nem tudok rájönni arra, hogy ebből mégis milyen módon mászhatnak ki, és ez sokszor felzaklat. Persze csak akkor, ha tényleg érdekel a történet. Eadlyn könyvével az a bajom, hogy őt még csak nem is egy empatikus, és mindenre hajló nőként jeleníti meg, aki majd bármit megtesz az ország boldogságáért, hanem mint egy kislányt, aki egy tölcsérbe került bele, és mindjárt elmerül a víz alatt, végleg vége, de előtte még mindenkit érzelmileg kihasznál, zsarol, hátha felhúzzák.

Most a karaktereket sem tudtam annyira megkedvelni, bár azt gondolom, hogy a váltott nézőpont miatt lehet. Itt nem arról van szó, hogy Maxon-válaszd-Americát, hanem Eadlyn-nőj-már-fel.

Most mindenki azt gondolja, hogy rossz véleményem van a könyvről, és ez egy nagy nulla, ha még én is csak ilyeneket tudok róla mondani, pedig ez nem igaz.

Zseniális volt. Új karaktereket teremtett, akiknek olyan nyilvánvaló hibákkal ruházott fel, amikből csodálatos jellemfejlődéseket lehet elérni. Ha valakinek nem esett volna le még eddig, Kiera egy mocskos kis én-nevetek-utoljára-és-pokolra-juttatom-a-kedvenced író, és ezt nagyon becsülöm benne. Képzeljétek el, mi lenne, ha a lány azonnal elhinné, hogy teljesen komolyan kell vennie a Párválasztót, és nem küldene el senkit. Milyen szerelmi harminchatszögünk lenne? Ha az ember szabályosan le akar rajzolni egy harminchatszöget, már az is marha nagy meló, képzeljétek el ezt levezetve. Követhetetlen lenne!

Eadlyn fel fog nőni királynői feladatához, vagy Kiera le fog vezetni valami bravúros menekülőútvonalat, amelynek során a lány rájön hibáira, blabla, és minden szép. Bármi lesz is vele, azt jól átsütve, körettel együtt fogja tálalni az írónő, és még ha egy nagy adag steaket kapunk is vegetáriánus létünkre, elégedettek leszünk majd. Kiera ilyen, szokd meg, vagy ne olvasd.

A történet szempontjából igen lényegesnek találom, hogy az előző generációs szereplők jellemét azért egyszerűsítette le ennyire, és tette parkolópályára az életüket, mert így volt ez rendjén. Most gondoljatok bele, ismeritek ti a szüleitek ismerkedésének minden aspektusát? Kötve hiszem. Ugyancsak akkor mi lenne a történettel, ha az előző nemzedék még mindig annyira lenyűgöző lenne? Nem Eadlyné lenne a főszerep, mert senkit nem érdekelne a sorsa. A fiúk jelleme is azért egyszerűbb sokszor, hibákkal együtt, hogy legyen hova fejlődni, és fennálljon a lehetősége annak, hogy bármilyen őrült csavar folytán valaki karjai között köthessen ki a hercegnő.

Ez nem az eredeti történet, annak éppen az ellentéte, itt az érzések sem olyan mélyek, és sokkal több dolog múlik a kiválasztón, mint a kiválasztotton. Mert hát ha America történetét nem turbózza fel az Aspen-vonulattal, érdekes lett volna vajon? Feleannyira sem. Eadlyn a fejét használja, és a szívét csak kevésbé, ami tetszett, a helyében hasonlóan cselekednék, ellenben, amikor a szívét mégsem tudja elnyomni, az katasztrófákhoz vezet. Tanulékony, de a nagy kérdés itt az, lesz-e elég ideje mindenre rájönni?

Ahren-ről még szeretnék szót ejteni. A végén az a találat amit bevitt, durva volt. Annak ellenére, hogy igaza volt, nem hinném, hogy egy jó ikertestvér hasonló helyzetben így reagált volna. Ha velem valaki ezt közölné, már dacból sem lennék hajlandó megfontolni az érveit, nemhogy a másik helyzetét átértékelni. A szánalmas indokok, amik mögé elbújt, bennem csak erősítette azt az érzést, hogy gyáva. Ha Eadlyn a racionális pólus, akkor Ahren teljesen az ellentéte. A hercegnő az esze miatt gyenge, Ahren a szíve miatt. Érdekes sarkításnak találom.

A másik két testvér édes volt, és megkedveltem őket, ahogy igazából az egész történetet. A fiúk közül pedig természetesen van titkos favoritom, de tudom, hogy esélytelen a kapcsolatuk.

Töretlenül hiszek Kierában, és abban, hogy a most felvázolt pocsék helyzetet annyira jól fogja megoldani, mint a Párválasztó-trilógiában.

Kedvenc karakter: Eikko, Henri, Kile

Legrosszabb karakter: Barkus, Ahren

Legjobb&legrosszabb a könyvben: majd az utolsó rész után kitalálom, még várok

Borító: 5/5*

Cím: 5/5* - az angol

Az egész: 5/5*