J. Lynn: Wait for you - Várok rád

Borító és fülszöveg: 

A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét.
Vannak dolgok, amiket meg kell élni…
Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait.
Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba…
Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa?
És vannak dolgok, amikért megéri harcolni… 

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 496 oldal

Sorozat: Várok rád

Előzmény: -

Műfaj: romantikus, NA

Avery egy olyan lány, aki nem fél az élettől, de a figyelemtől annál inkább rosszul van. Régebbi rossz döntései, és tragikus sorsa miatt a fél országot átszelte, és elment egy kis főiskolára, hogy egy lélek se ismerhessen rá. Minden jól megy, beköltözik az albérletbe, összebarátkozik egy csoporttársával, időben elindul az órájára, de akkor minden kezd elromlani, ugyanis a dugó miatt rögtön az első csillagászat órájáról elkésik, de ha ez még nem lenne elég, közben egy irtó dögös srácba botlik, akinek hihetetlen kék szeme van, és bármilyen sablonos is, összefonódik a történetük. Ahogy alakul Avery ottani élete, rájön arra, hogy a múltat mégsem olyan egyszerű elengedni, főleg, ha a múlt sem akarja elereszteni.

Az elején voltak fenntartásaim, nem tudom mennyire tudjátok, de nekem Jennifer Armentrout sosem volt a kedvenc íróm, a Luxen-sorozat meglehetősen nagy ellenszenvet váltott ki belőlem, ahogy a kiegészítőkötet sem lett a szívem csücske. Röviden: nem vártam sokat a könyvtől. Ezzel szemben szuper volt. Igazán meglepett, de az elején sokat nevettem rajta, és a második harmadtól kezdve pedig a leírások is annyira passzoltak, hogy a mély érzelmek is teljesen átjöttek, annak ellenére, hogy hasonló tragédiában soha nem volt részem. Maximálisan elégedett voltam tehát a legtöbb dologgal. A szereplők sokszor szerethetők és aranyosak voltak, és az elvárt hatást hozzák ki az olvasóból. Cameron pontosan az a pasi, akire Averynek szüksége van, és ez fordítva is igaz. Nagyon jó páros voltak ők ketten, és külön piros pont azért, hogy a mellékszereplők is rendelkeztek történettel.

Vicces volt, szerettem, és várom a többi szereplő kötetét.

Mindenkinek ajánlom, aki egy jó kis történetre vágyik, ami kikapcsolja, de közben mégis érzelmeket kelt benne. Nagyon olvastatja magát, és a vége külön tetszett, hogy nem a boldogan-éltek-amíg-meg-nem epilógust kaptuk.

Kedvenc karakter: Cameron Hamilton

Legrosszabb karakter(ek): egyértelműen a Avery szülei

Legjobb a könyvben:

Legrosszabb a könyvben:

Borító: 5/4

Cím: 5/5

Az egész: 5/5*

A kedvenc idézeteim:

"Brittany könyökkel oldalba bökte Jacobot, majd halkabban folytatta: – Nem Cameron Hamilton volt az?

Leesett az állam. – Ő volt!

Brittany diadalmasan megrántotta a vállát. – Te Cameron Hamiltonnal ütköztél!

Jacob már nem mosolyogott, inkább őszinte döbbenettel az arcán nézett rám.

– Most annyira kimondhatatlanul utállak! Odaadnám a bal herémet, ha én is összeütközhetnék Cameron Hamiltonnal!"

"– Figyu! Akarod tudni, mit jelent igazából a süti?

– Nem! Jézusom, dehogy!"

"– Szia! Te vagy… a teknőcös srác.

Egy pillanatig látszott rajta, hogy nem érti, mit akarok ezzel mondani.

– Teknőcös srác? Ja, igen! – felnevetett, és a szeme körül ezernyi ránc jelent meg. – Láttál Raffaellóval, ugye?

Bólintottam. – És azt hiszem, hogy Señor Köcsögnek szólítottad magad.

Újabb hahotázás kíséretében csatlakozott hozzám a lépcsőn. "

"– Biztos vagy benne, hogy tudod használni ezt az izét? – kérdeztem, és meredten néztem a csillagászati távcsövet. Cam csodálkozó pillantást vetett rám a válla fölött.

– Miért? Te nem?

– Nem.

– Mit csináltál azon az előadáson, amikor Drage erről és a képalkotó eszközökről beszélt? Karba fontam a kezeimet.

– Arra mindenesetre emlékszem, hogy te a Kacsabirodalom szereplőit rajzolgattad.

Felnevetett, majd visszafordult a távcső felé, és állíthatni kezdett rajta mindenféle gombot, tekerentyűt, meg olyan dolgokat, amelyeknek a szerepéről gőzöm sem volt."

"– És hogyan lehet valakit őszintén és komolyan megismerni?

Brit a kezébe temette az arcát, és a fejét ingatta. – Basszus, Cam azért nem egy sorozatgyilkos!

– Azt tudtad, hogy Ted Bundyt is mindenki kedves, aranyos pasinak tartotta az elején? És mi lett belőle? Egy pszichopata gyilkos.

Jacob csak nézett rám a száját tátva. – Cam nem Ted Bundy!"

"– Ölelés – mondta, és a szemében a csillogás mintha erősödött volna. – Ha egyszer már összeölelkeztünk, és ezzel megpecsételtük az ígéretet, nem lehet többé visszavonni.

– Jézusom, ezt komolyan mondod?

– Halálosan."