Borító és fülszöveg:
Akármennyire is szokatlan, hogy valaki a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál dolgozik, Evie mindig is normálisnak gondolta magát. Igaz, hogy a legjobb barátnője sellő és a volt barátja tündér, most pedig egy alakváltó srácért van oda. Egyébként pedig Evie az egyedüli olyan ember a világon, aki felismeri a paranormális lényeket, akárhogy is álcázzák magukat. De a paranormális lények most sorra halnak meg és Evie álmai is hemzsegnek az ijesztő és titokzatos jóslatoktól. Gyorsan rájön, hogy összefüggés lehet a képességei és a paranormális lények pusztulása között. Nagyon is elképzelhető, hogy ő a kulcsfigura egy tündér sötét jóslatában, amely minden paranormális lény pusztulását ígéri.
Röviden a könyvről: A tizenhat éves Evie egyre szokatlanabb dolgokat tapasztal maga körül. Azon kívül, hogy a világon ő az egyetlen élőlény, aki átlát minden természetfeletti álcáján, és ezért neki kell befognia egy csomó közveszélyes lényt, még ennél is furcsább lesz minden. Igen, lehetséges. Waterboy betört az NPEH központjába, és felvette az ott élő lények alakját. Bárkivé át tud alakulni, és senki nem tudja, hogy mi ő, vagy mi a túróért tört be. Nem akar kiszabadulni, érthetetlen. Evie vonzódik hozzá, de közben az exe, aki egy tündér, nem hagyja békén. Szegény lány, senki nem hisz neki, még a legjobb barátnője sem, aki amúgy egy sellő. Persze ekkor még a befogott és kasztrált (igen, jól olvastátok) halhatatlanok is sorra halnak meg. Kész őrület.
Szereplők:
Evelyn: Habos babos rózsaszín csajszi, mindenki csak így tudja jellemezni, pedig nem. Nem csak ennyi a hölgy. Önző. Félős. Magányos. Kidolgozatlan, és érezhető, hogy ő nagyon nagy jellemfejlődésen fog keresztül menni. Most még képlékeny, semmi igazi tulajdonsággal, se nem pozitív, se nem negatív. DE MAJD IGENIS JÓ LESZ. (Ugye?)
Lend: Waterboy, akit senki nem lát igazán, úgy változtatja a külsejét, mint a kaméleon a színeit. Kedves, aranyos, jól rajzol, és marhára megy neki a blöffölés. Szereti Evie-t, az édesanyja meg egy vízi védelmező szellemhez hasonló élőlény, aki megajándékozta a halhatatlansággal, na nem direkt. Ő sem az a határozott karakter, de talán ennyibe már bele lehet szeretni.
"- Hú, az mennyire jó lehet!
- Igen, majdnem olyan szuper, mint egy öltözőszekrény. Tudod mit, néha beteszem a jogosítványomat az öltözőszekrényembe, és az annyira, de annyira cool lesz, hogy attól félek, hogy szétrobbanok a coolságtól."
Reth: A Seelie tündérek közé tartozik, mindig táncolni akar, és megtölteni Evie-t. (Nem, nem perverz értelemben.) Egy kedvelhető karakter, mondjuk erőszakos, és miatta halt meg egy csomó természetfeletti, de ez részletkérdés, hiszen tündér, és szerelmes Evie-be. Vagy azt hiszi szerelmes belé.
Az egész történetről, írásmódról: Az írónő nem igazán dolgozta ki a karaktereket, vagy a történetet. Próbált elrettentő és undorító dolgokat belerakni, de valahogy nálam nem ezt a hatást érte el, inkább nevetségesnek tűnt. Olvasás közben sem találtam hihetőnek, pedig elvileg komoly téma volt maga a NPEH. A lány, és az összes többi szereplő éretlen volt, de nem annyira reménytelen módon. Direkt utánanéztem a folytatásoknak, és elméletileg a következő könyvek jobbak lesznek. Abban viszont kételkedem, hogy igazán határozott személyeket lehet kihozni ezekből a kis tutyimutyikból. Még Reth a legmegfontoltabb lény.
Az írásmód gyerekes, bár egy dolog határozottan elnyerte a tetszésemet: a mi kis szerelmes párunk csak a 280. oldal környékén csókolózik először. Igen, létezik még olyan könyv, ami nem a szexualitásra helyezi a hangsúlyt. Kedves volt az egész, egy igazi álomvilág, aminek a mélységeit remélem jobban mutatja majd be, mint ahogy eddig sikerült neki.
Kedvenc karakter: Reth
Legrosszabb karakter: Raquel
Legjobb a könyvben: Amikor kiereszti a lelkeket, és rájön, hogy neki is van lelke
Legrosszabb a könyvben: Amikor gyáván elmenekül Vivien elől, ezért természetfelettiek halnak meg
Borító: 5/3
Az egész: 5/2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése