2014. november 17., hétfő

Sarah J Maas - Éjkorona

Borító és fülszöveg:



A tizennyolc éves, gyönyörű lány, Celaena a király, Adarlan legveszélyesebb orgyilkosa.
De vajon a szíve is egy gyilkosé?

Szabadságát azzal nyerhetné vissza, ha a király ellenségeinek vérét ontja, de nem képes rá, hogy a koronáért öljön. És minden, látszólag végrehajtott megbízatásával, minden hazugságával azok életét teszi kockára, akiket szeret.

A lány a szíve mélyén őrlődik a kapitány és a koronaherceg között, miközben a királynál is jóval sötétebb erővel kell megküzdenie. Döntenie kell, hogy miért fog harcolni: a szabadságáért, a szívéért vagy pedig a királyság sorsáért.

Röviden a könyvről: Az első részben megismert Celaena Sardothien elnyerte azt, amivel a tündérkirálynő megbízta: a király bajnoka lett, az ő személyes orgyilkosa. A könyv elején kap egy újabb megbízatást(ezt a királytól), hogy egy régi ismerősét egy hónapon belül ölje meg. Celaena élete a nyomozással könyörtelenül halad, egyre bonyolultabbá válik. Chaol, és az ők furcsa, de tiszta szerelmük, Nehemia tanítása, titkolózása, és halála, a sírba is magukkal vitt ki nem mondott szavak, amik miatt Celaena mindent megváltoztat. Majdnem megöli magát. Majdnem megölet mindenkit. Sok embert küld át a másvilágra, egy igazi belevaló bosszúálló angyallá válik. Közben Dorian is rájön magával kapcsolatban néhány olyan dologra, ami miatt az apja rögtön kivégezné, és olyan tényekre derül fény, amelyek évtizedes titkokra adnak magyarázatot. Egy igazi ínyenc csemege.


Szereplők:

Celaena Sardothien: Egy olyan lány, akivé mindenki szeretne válni. Okos, verhetetlen a harcban, tud szeretni, vannak érzései, mégis mindenki a gatyájába piszkít tőle. Igen, van amikor Chaol is. Pedig Chaol az Chaol, és amilyen helyzetekbe ő kerül a lánnyal, senki. Ja, és még egy gyönyörű tündérhercegnő is, aki nem nyávog. Sarah minden tiszteletem elnyerte ezzel a karakterrel.

Chaol Westfall: Egy erős férfi, aki tiszteli a hazáját, a végletekig hű ahhoz az uralkodóhoz, akiben hisz, de mindig tudja, hogy mi a helyes. Eldönti, hogy Celaena többet ér bárminél, nem titkolja sokáig az érzéseit maga elől, és nem fut el a kötelességeivel ellentétes irányba. Tiszteletreméltó, nagyon jó harcos, és igazi barát. A hibáival járó következményeket elviseli, és önzetlen.

Dorian Havilliard: A herceg sokáig csak egy kis gond volt, amit az asztal alá lehetett söpörni, de most igenis kinőtte magát, és helyet követel Sarah művében. Ahogy egyre jobban átlátja a politikai intrikákkal tarkított valóságot, úgy derül fény arra is, hogy pontosan milyen képességei is vannak. Meglátja, hogy kiben bízhat, és megnyugtató módon inkább csak Celaena emlékét szereti, nem a jelenlegi lányt, aki megváltozott. Ennek ellenére a barátja marad, nem hagyja cserben, de azért még naiv, és sok dolgot eltitkol előle a főszereplőnk, nem véletlenül.

Nehemia Ttger: A lány, aki egy távoli - immár elfoglalt - birodalom hercegnője volt, a lázadások és felkelések szítása miatt érkezett a fővárosba, ahol élete utolsó időszakát töltötte. Celaena volt az egyetlen igazi barátja, a halála is neki szólt, így akart példát statuálni a mi kis orgyilkos hercegnőnknek, hogy mennyit is ér pontosan ez a szent cél. És igaza volt. Kedves, aranyos, végtelenül okos, rafinált és csalafinta karakter volt, aki nem riadt vissza a férfiaktól, és mindig kiállt az igazáért. Tudta, hogy miért élt, mi az életének egyetlen célja, és ebben a tudatban is halt meg. Az áldozatának magja szépen kicsírázott, és ez indította be igazán a harcot, amely a világot fogja megváltoztatni.

A király: Nagyon számító, hideg logikával megáldott férfi, egy igazán tökéletes gonosz, aki mindig lépésekkel a többiek előtt járt, egészen addig, ameddig el nem kezdte lebecsülni a fiát, túlzottan bízni Chaol hűségében és nem figyelni Celaena szemére. Még nagy mélységek rejtőzhetnek ebben a karakterben is, hiszen a két könyv alatt sem tudtunk meg róla sokat, bár Rena dala után a fellépése eléggé durva volt.


Az egész történetről, írásmódról: Sarah gondolatait olvastam, amikor elmesélte, hogy tizenhat éves kora óta ez a történet járt a fejében, és azt, hogy olyan karaktert szeretett volna alkotni, aki nem rinyál, mert az ilyen karakterek őt is kikészítették. Bárki, aki olvasta a könyvet, az tudhatja, hogy tökéletesen sikerült megugrania a magával szemben alkotott elvárásokat. A karakterei sokkal kidolgozottabbak, mint egy YA könyvnél elvárt mostanában, a története az ezer oldalas terjedelem ellenére (az eddig megjelent két könyve összesen közelíti meg ezt a számot) az utolsó pillanatokig tartalmazott titkokat, a történetvezetése egy pillanatra sem vált unalmassá, és minden oldalon volt egy olyan mondat, amit az ember igazán megfogadhat. A gyengébb írók mással nem tudják felhozni a könyveik minőségét, minthogy teletömik viccekkel, na, ebben a könyvben nem volt annyi poén, de ettől csak még komolyabb, és varázslatosabb lett ez a világ. Egy olyan környezetet teremtett, amiben a király ellenére is szívesen élnék, bár azért egy Ress-t kérnék magamnak.
A történetvezetés sok szálon futott, ami kivételesen nem zavart. E/3 az elbeszélés személye, volt hogy Celaena, Chaol, Dorian, egy rabszolgalány, vagy a király szemszögéből élvezhettük a történéseket. Betekintést nyerhettünk a többi világba, csak simán a túlvilágba, láthattuk, hogy milyen lenne a Eriela varázslattal, megtudhattuk, hogy még mindig léteznek boszorkányok, és tapasztalhattunk sok véres részt is, a titkokból sem volt hiány, de immár a felfedésüket is megkezdték a főszereplők. Minden sor egy izgalmas sztori volt magában is.

Kedvenc karakter: Aelin Galathynius
Legrosszabb karakter: -
Legjobb a könyvben: Amikor Celaena lemészárolja a raktárban az embereket
Legrosszabb a könyvben: Dorian jelenete Nehemiával, amikor arról beszélnek, hogy Chaol és Celaena soha nem érthetik meg a helyzetüket. Hát, pedig de.
Borító: 5/5




Az egész: 5/5*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése