Borító és fülszöveg:
Cami Wimberley-nek van egy terve, és ebben a tervben nem jut hely a fiúknak – főleg minden idők legvadabb partiállatának, Hunter Wildernek nem, mindegy milyen jóképű és karizmatikus. Cami gyönyörű, végzős, elképesztően tehetséges, jó tanuló, s mindent megtesz azért, hogy bekerüljön álmai főiskolájára, musical színház szakra. Minden tökéletes.
Hunter Wilder nem akar barátnőt – attól most csak túl bonyolulttá válna az élete. Főleg Miss Jókislányt nem akarja, de akkor miért nem tudja levenni róla a szemét? Megpróbálja tartani tőle a három lépés távolságot, de a sors mintha a másik karjaiba taszítaná őket. Régóta nyilvánvaló mindenki számára, hogy tetszenek egymásnak.
Röviden a könyvről: Ott van Cami, a lány, aki önbizalomhiányos, és okos. Éli az életét a gimnáziumban, immár negyedik éve. A legjobb barátjával pedig a szabadidejét tölti. Békésen, szinte idillien tengődik, amikor az iskolába kerül Hunter. Eléggé jó pasi, és egyből beindul köztük a kémia. A fiú titkolózik, és a lány sem tud már benne annyira bízni, sőt, szakítanak is. Hunter nem áll le a drogról, és komoly veszélynek teszi ezzel ki magát. A főszereplőnk nem érti az indokait, csak azt látja, amit a srác látni enged. Ez szinte tragédiához vezet, amiben valamiképpen a legjobb barátjának is szerepe lesz.
Szereplők:
Cami: Filozófus hősnőnk, akinek ilyen, és ehhez hasonló gondolatai vannak:
"Lehet-e szeretni valakit, aki soha nem is létezett?"
Hát igen, nagyon szimpatikus, nagyon ártatlan, és nagyon naiv. Nem szerettem meg, annak ellenére sem, hogy göndör a haja, eszes és képes a megbocsátásra.
Hunter(Dylan): SPOILER:
"- Szóval messziről fogod csorgatni rá a nyálad? (..)
- Valami olyasmi."
Micsoda önfeláldozás, nyomozó úr! Bevallom, először azt hittem, hogy az apja egy droghálózat vezetője volt, és így keveredett a drogok világába. Hogy ő egy rendőr? Meglepett, bár lehetett rá számítani. Túl tökéletes, túl szabálykedvelő, túl szexi. De ha már itt tartunk, végig titkolta az író a dolgot, bénán. Nem lett hiteles a rendőr kép a fejemben.
"Le fognak csukni... nagyon."
Clay: SPOILER
Pszichopata haverunk, aki végig figyelte Camit. Magában meg sztorit talált ki arról, hogy ők bizony igenis járnak. És ezt előadta a szüleinek. Meg, ha ez nem lenne elég, meg akarta erőszakolni a lányt, és megölt egy embert, kettőt pedig súlyosan megsebesített, amiből könnyen lehetett volna halál is. Rossz kisfiú volt, nagyon bizarr, szóval ő az egyetlen jól kidolgozott karakter.
Az egész történetről, írásmódról:
Elfelejtettem a könyvet, úgy ahogy van. Pedig 12 órája még olvastam. Nem is értem, hogy valakinek az írása hogy lehet ennyire felejthető, és jellegtelen. Az elején nagyon érdekesnek tűnt, és megfogott a történetben, hogy a szülőknek nagyobb szerep jut, és mindenki furcsa kicsit. De aztán beleuntam, az író átment valami beteg hardcore pornóba, egy kis lövöldözéssel együtt, és kiszámíthatóvá tett mindent. Úgy kezelte a halált, mintha az csak valami hétvégi kiruccanás lenne, Hunter meg annyira unalmasan tökéletes volt, hogy az már undort keltett bennem, pedig bírom a pasikat. Az utolsó ötven oldal előtt még úgy éreztem, hogy új kedvenc könyvet avatok, de abban a pár oldalban valami mégis megváltozott bennem. Sajnálom, ha valakinek ezzel a lelki világába gázolok. Jól megírt könyv, nekem az egyediség hiányzott, még a történet is jó volt, meg a humor is:
"Biztos vagyok benne, hogy fantasztikusan fogjátok érezni magatokat - áradozott anya. - Caminak éjfélkor van takarodó. Ha addigra itthon lesz, részünkről rendben."
Mondta ezt délben Cami édesanyja.
Kedvenc karakter: -
Legrosszabb karakter: Gabrielle
Legjobb a könyvben: Mikor Dylan végre közli, hogy most mindent megmutat
Legrosszabb a könyvben: Cami, amikor védi Clayt..
Borító: 5/3
Az egész: 5/2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése