Borító és fülszöveg:
A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.
Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.
Köszöntünk az apokalipszisben!
Röviden a könyvről: A történet a messzi jövőben játszódik: száz évvel az elképzelt apokalipszis után. Főhősünk, Pikk egy föld alatti kis kolóniában él, amit Egyetem Enklávénak neveznek. Pikk nevének és vadásznői címének elnyerését már mi is nyomon követhetjük, hiszen ezzel kezdődik a történetvezetés. Itt ugyanis nem születésükkor kapnak nevet az emberek, hanem akkor, ha már elég erősek, szépek vagy tehetségesek, és megértek 15 évet. Azért kell ezek közül valamelyiknek megfelelniük, mert ebben a kemény társadalomban három szakma van csak: a nemzőkhöz, az építőkhöz és a vadászokhoz lehet csak csatlakozni.
Pikk olyan társat kap, akit nem sokan szeretnek: Fakó erős, veszélyes, csendes, és más. Két éve érkezett az enklávéba, azelőtt állítása szerint évekig bolyongott az alagutakban, de születésekor még fent élt a Felszínen. Maga az Egyetem vezetői sem hisznek neki, azt is megtiltják, hogy erről bárkinek is beszéljen. Látni lehet, a vezetők arrogánsak, és nem a jó úton haladnak. Nem engedik, hogy az emberek régi tárgyakat birtokoljanak, vak engedelmességet várnak el, és még meg is félemlítik az embereket. A gyengéket megölik.. Na igen, már ez sem egy megtestesült leányálom, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az alagutak tele vannak Korcsokkal, Húsfalókkal, Mutkókkal, vagy hívjuk őket, ahogy csak akarjuk. Ezek a szörnyek emberszerűek, de a fogaik tűhegyesek, hullaszagot és rothadást hordoznak magukkal, és dögevők.
Miután a Nassau-ból jött vak hírnököt megölik gyengesége miatt, és Nassau-t elfoglalják a Korcsok, főszereplőnk kezd kételkedni társadalmuk alapjaiban, és alig veszi észre, már kint is találja magát a Felszínen, száműzetésben Fakóval együtt.
Az egész történetről, írásmódról: Ann nem kezdő író, több könyve is megjelent már ezelőtt a trilógiája előtt, rutinosan kalauzol minket az általa teremtett világban. Az ötlete nem teljesen saját kreálmány, sokat kutatott azért, hogy hitelesen tudja leírni a második világvége utáni állapotokat. Nem a humor a fő vonulat, de ebben a környezetben nem is lenne hiteles. Izgalmasan vezet minket végig mind a 472 oldalon, és köröm rágva várjuk a folytatást.
Röviden a könyvről: A történet a messzi jövőben játszódik: száz évvel az elképzelt apokalipszis után. Főhősünk, Pikk egy föld alatti kis kolóniában él, amit Egyetem Enklávénak neveznek. Pikk nevének és vadásznői címének elnyerését már mi is nyomon követhetjük, hiszen ezzel kezdődik a történetvezetés. Itt ugyanis nem születésükkor kapnak nevet az emberek, hanem akkor, ha már elég erősek, szépek vagy tehetségesek, és megértek 15 évet. Azért kell ezek közül valamelyiknek megfelelniük, mert ebben a kemény társadalomban három szakma van csak: a nemzőkhöz, az építőkhöz és a vadászokhoz lehet csak csatlakozni.
Pikk olyan társat kap, akit nem sokan szeretnek: Fakó erős, veszélyes, csendes, és más. Két éve érkezett az enklávéba, azelőtt állítása szerint évekig bolyongott az alagutakban, de születésekor még fent élt a Felszínen. Maga az Egyetem vezetői sem hisznek neki, azt is megtiltják, hogy erről bárkinek is beszéljen. Látni lehet, a vezetők arrogánsak, és nem a jó úton haladnak. Nem engedik, hogy az emberek régi tárgyakat birtokoljanak, vak engedelmességet várnak el, és még meg is félemlítik az embereket. A gyengéket megölik.. Na igen, már ez sem egy megtestesült leányálom, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az alagutak tele vannak Korcsokkal, Húsfalókkal, Mutkókkal, vagy hívjuk őket, ahogy csak akarjuk. Ezek a szörnyek emberszerűek, de a fogaik tűhegyesek, hullaszagot és rothadást hordoznak magukkal, és dögevők.
Miután a Nassau-ból jött vak hírnököt megölik gyengesége miatt, és Nassau-t elfoglalják a Korcsok, főszereplőnk kezd kételkedni társadalmuk alapjaiban, és alig veszi észre, már kint is találja magát a Felszínen, száműzetésben Fakóval együtt.
Az egész történetről, írásmódról: Ann nem kezdő író, több könyve is megjelent már ezelőtt a trilógiája előtt, rutinosan kalauzol minket az általa teremtett világban. Az ötlete nem teljesen saját kreálmány, sokat kutatott azért, hogy hitelesen tudja leírni a második világvége utáni állapotokat. Nem a humor a fő vonulat, de ebben a környezetben nem is lenne hiteles. Izgalmasan vezet minket végig mind a 472 oldalon, és köröm rágva várjuk a folytatást.
Akiknek ajánlom: Ez egy olyan posztapokaliptikus fantasy, amelyben a "mesemondónk", vagyis akinek a szemszögén át látjuk a dolgokat, fiatal. Kemény disztópia, de 14 éves kor felett gond nélkül ajánlanám. Nincs benne hangsúlyozott szerelmi szál, pornográf jelenet, vagy hasonlók, bár a Korcsok néha ijesztőek. Minden a létfenntartás jegyében zajlik, érdekes és tanulságos olvasmány, amely magával ragad, és Pikk igaz, hogy szűk látókörű, de kemény és szerethető.
Kedvenc karakter: Pikk, Fakó, Kósza
Legrosszabb karakter: Gyűszű
Legjobb a könyvben: Amikor Pikknek lázálmában Fakó mond dolgokat.
Legrosszabb a könyvben: Fakó ki nem mondott érzései
Borító: 5/3.5
Az egész: 5/4.5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése