Borító és fülszöveg:
"A nevem Meghan Chase.
Azt hittem, vége. Vége a tündérekkel töltött időnek, annak, hogy lehetetlen döntéseket kell hoznom, fel kell áldoznom a szeretteimet. Azonban most vihar közeleg – egy seregnyi vastündér, akik minden tiltakozásom ellenére visszarángatnak magukkal. Eltépnek a kitaszított hercegtől, aki megesküdött, hogy mellettem marad, és egy olyan háború mélyére hajítanak, amelyet aligha élhet túl bárki is.
Nincs visszaút."
Nem egészen huszonnégy óra múlva betöltöm a tizenhetet.
Valójában nem töltöm be a tizenhetet. Túl hosszú időt töltöttem Sohaföldön - ott az ember nem öregszik, vagy csak olyan lassan, hogy az szóra sem érdemes. Vagyis, miközben a való világban egy teljes év telt el, én legfeljebb néhány nappal lettem idősebb.
És eközben annyit változtam, hogy magam sem ismerek magamra.
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 403 oldal
Sorozat: Vastündérek
Előzmény: Vaskirály, Vashercegnő
Műfaj: fantasy
Ezt a sorozatot csak két hete kezdtem el olvasni, ugyanis, amikor először nekiálltam, más tündérekkel foglalkozó könyvek hatása alatt álltam (Tündérkrónikák, Merry Gentry), és mivel ez merőben eltér az azokban felépített világoktól, válogatott káromkodások közepette raktam le, hogy miért gúnyolódik az író a tündéreken. Hát nem gúnyolódott. Két év szünet után mégis úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt - és milyen jól tettem! Miután az eredeti felháborodásomon valahogy túljutottam, el tudtam kezdeni élvezni az olvasást, és hagytam, hogy Julie magával vigyen egy útra. A három könyv együtt több, mint ezer oldal, de mégis annyi minden történt a sorozatban, hogy egy sor nem volt, amit untam volna. Csodálatosan vezetett kézen fogva a gondolatai szárnyán: nem éreztem logikátlannak, vagy lehetetlennek, sőt! Szövevényes volt, és kerek. A világfelépítése, és ahogy a Szentivánéji Álom című Shakespeare művet belevitte és felhasználta, csak még gazdagabbá tette. (Azért felmerült bennem egy kérdés: Vajon kell valakinek jogdíjat fizetnie akár a mű, akár Shakespeare nevének gyakori feltüntetése miatt?)
Gyerekek, SPOILER ALERT annak, aki nem olvasta az első két részt:
A vastündérek voltak ebben a történetben azok, akik az egyediséget képviselték, és a szereplőink is igen szép utat jártak be. Jól volt megírva, egy kerek egész volt. SPOILER ha valaki nem olvasta, ne jelölje ki a következő sorokat.
De, mégis miért kellett Meghannek életben maradnia? Az a haldoklási jelenet olyan szépen volt levezetve, érződött benne a végtelen reménytelenség, és a búcsú okozta fájdalom, minden fontos szálat lezárt volna így is, a háborúnak vége lett, Ash jóslata beigazolódott, Puck nem kellett többet féltékenykednie, de nem, neki meg kellett gyógyulnia. Ez az a pont, amit nagyon fájlalok a young adult kötetekben: szinte mindig ott a végén a happy end, ami a realisztikus történetvezetéssel teljesen szembemegy.
Ezt a sorozatot csak két hete kezdtem el olvasni, ugyanis, amikor először nekiálltam, más tündérekkel foglalkozó könyvek hatása alatt álltam (Tündérkrónikák, Merry Gentry), és mivel ez merőben eltér az azokban felépített világoktól, válogatott káromkodások közepette raktam le, hogy miért gúnyolódik az író a tündéreken. Hát nem gúnyolódott. Két év szünet után mégis úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt - és milyen jól tettem! Miután az eredeti felháborodásomon valahogy túljutottam, el tudtam kezdeni élvezni az olvasást, és hagytam, hogy Julie magával vigyen egy útra. A három könyv együtt több, mint ezer oldal, de mégis annyi minden történt a sorozatban, hogy egy sor nem volt, amit untam volna. Csodálatosan vezetett kézen fogva a gondolatai szárnyán: nem éreztem logikátlannak, vagy lehetetlennek, sőt! Szövevényes volt, és kerek. A világfelépítése, és ahogy a Szentivánéji Álom című Shakespeare művet belevitte és felhasználta, csak még gazdagabbá tette. (Azért felmerült bennem egy kérdés: Vajon kell valakinek jogdíjat fizetnie akár a mű, akár Shakespeare nevének gyakori feltüntetése miatt?)
Gyerekek, SPOILER ALERT annak, aki nem olvasta az első két részt:
Ugye adott egy félig Nyártündér főszereplőnk, akinek elkallódott az öccse, és legjobb haverjával, a legendás Robin pajtással elindul felkeresni. Közben hogy, hogy nem, magára haragítja mindkét udvart, egy elmebeteg Vaskirályt, és még szerelembe is esik, nem mással, mint a Télkirálynő legkisebb fiával. Ash megtiszteli őket a jelenlétével, és miután szövetséget kötnek, együtt elindulnak megkeresni a kis Ethant. Meghan megöli Masinát (micsoda alliteráció), de egy alku értelmében a Tél foglya lesz. A második kötet azzal kezdődik, hogy egy púkával senyved a szobájában, aztán sokszor megalázza magát, majd megszökik, elkutatja a jogart, amit a Trónbitorló ellopott, majdnem meghal Ash, aki amúgy ellenük fordult, kiszabadítják a bűbáj alól, mind elmennek egy gyógyítóhoz, aki kezelésbe veszi őket, elmennek egy iskolai bálra. Lelépnek onnan, miután Ash elég kéjvágyat szívott magába. Vírust Meghan megöli, az Évszakok Jogarával visszatérnek az immár kitört háború kellős közepébe, odaadják Mab királyi méltóságnak, bebizonyítják, hogy tényleg létezik Vaskirály és Vasbirodalom, aztán csodás szerelmük miatt Asht, és Meghant is kiutasítják Sohaföldről.
Itt kezdődik a harmadik kötet.
Ebben a részben Meghan már jóval felelősségteljesebb, felnőtt a sok kaland során, és rájön, hogy mivel nem veszélyeztetheti a családját, nem térhet vissza hozzájuk. Elmennek a Kirekesztettek Királynőjéhez, és felkészülnek a nagy harcra.
Igazság szerint, van egy kis jellemfejlődés mindenki esetében, de nem túl nagy. Van egy kis háttértörténet mindenkinél, de nem túl nagy, van egy kis izgalom, de nem túl nagy. Direkt ismételtem. Tipikus YA könyv, amit a jól kigondolt világtervezés dobott fel, ami azonban ugyancsak egy Shakespeare copy, kicsit továbbfejlesztve.A vastündérek voltak ebben a történetben azok, akik az egyediséget képviselték, és a szereplőink is igen szép utat jártak be. Jól volt megírva, egy kerek egész volt. SPOILER ha valaki nem olvasta, ne jelölje ki a következő sorokat.
De, mégis miért kellett Meghannek életben maradnia? Az a haldoklási jelenet olyan szépen volt levezetve, érződött benne a végtelen reménytelenség, és a búcsú okozta fájdalom, minden fontos szálat lezárt volna így is, a háborúnak vége lett, Ash jóslata beigazolódott, Puck nem kellett többet féltékenykednie, de nem, neki meg kellett gyógyulnia. Ez az a pont, amit nagyon fájlalok a young adult kötetekben: szinte mindig ott a végén a happy end, ami a realisztikus történetvezetéssel teljesen szembemegy.
A kedvenc szereplőm persze a Cath Sith volt, Kacor, aki sokszor említette, hogy ő egy macska. Titokzatos, eszes lény, aki mindig Meghanék mellett van a fontos stratégiai megbeszéléseken, és sokszor csak rajta múlik a tragédia elkerülése, ugyanis Meghan van hogy megmutatja meg sötét oldalát, amire Kacor fel is hívja a figyelmet.
Néha voltak benne vicces jelenetek is, de összességében a könyv nem szorult rá ilyen önbizalom növelő támpontokra, enélkül is szerethető volt. Kíváncsi vagyok a folytatásra, a Vaslovagra, bár a magyar megjelenésről még semmit nem lehet tudni.
Mindenképp ajánlom azoknak, akik szerették Shakespeare Szentivánéji Álom c. művét, és azoknak is, akik csak simán szeretnének olvasni egy tiltott szerelemről, és egy okos macskáról.
Kedvenc karakter: Kacor
Legrosszabb karakter: Ferrum
Legjobb a könyvben: A közös jelenetek Masinával
Legrosszabb a könyvben: A végső csata előtti éjszaka, túl szirupos lett
Borító: 5/5
Cím: 5/5
Az egész: 5/4.5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése