Borító és fülszöveg:
Nem könnyű az első női vérmacska-végrehajtó élete. Gyűlnek a hegek, gyűlnek a tapasztalatok. A magánéletem? Bonyolult. A testvérem halála és az apám elleni eljárás óta legfeljebb a további vérontást akadályozhatom meg. A falkánkat azonban egy seregnyi dühös mennydörgőmadár támadja meg – és talán csak úgy kerekedhetünk régi ellenségünk fölé, ha ki tudjuk csikarni a békét az új ellenféltől. Egyre több halál, egyre több árulás. Az ösztöneim óvatosságra intenek. De néha nincs más út, mint elrugaszkodni a szakadék széléről…
A Tanács új, gátlástalan feje határsértéssel, emberrablással, gyilkossággal és árulással vádolt meg engem, Jace-t és Marcot. Hát igen, elfoglaltak voltunk mostanában. Most azonban ideje, hogy a saját kezünkbe vegyük az igazságszolgáltatást, megbosszuljuk a bátyám halálát és kivágjuk a Tanács szívében terjedő rothadást.
Nem lesz könnyű. A veszteségek elkerülhetetlenek, de megesküdtem, hogy mindenáron megvédelmezem a falkámat. Marckal az oldalamon – és célkereszttel a hátamon – haladok előre a végső leszámolás felé, amely mindent végleg megváltoztat majd.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 416 oldal, 464 oldal
Sorozat: Vérmacskák (Shifters)
Előzmény: Stray, Rogue, Pride, Prey
Műfaj: urban fantasy
Röviden a könyvekről: Faythe az előzménykötetben elkövetett egy súlyos, és visszafordíthatatlan hibát, amelynek az árát az legutolsó oldalig fizeti. Zűrös szerelmi élete mellett sem egyszerű neki, hiszen ő a világon az első Végrehajtó, ami annyit jelent, hogy segít az Alfájának mindenben, legtöbbször vérontásban, és nehéz helyzetek megoldásában. Most is erről van szó: egy mennydörgőmadár sereg támad rájuk, és ők még csak az okát sem tudják. Faythe és kis csapata mindent megtesz annak érdekében, hogy igazságtalan halálok nélkül megúszhassák az esetet, és csak a valódi bűnösök fizessenek meg a tetteikért. Közben persze a magánéleti ürülék is felszínre kerül, nem kis port kavarva ezzel.
Faythe immár egy héttel később -túl a madaras kalandján- tér vissza köreinkbe, feszülten és magányosan. A Jace és Marc között kialakult helyzet ugyan az ő hibája, de ennek meg is issza a levét. Közben felbukkan Angela, el kell indulniuk a Területek Tanácsának ülésére, és meg kell szervezniük egy háborút, kicsit elfoglaltak újfent. Nem szeretnék semmit lespoilerezni, de épp az történt, amire számítottam. Mégis tudta úgy adagolni, hogy tökéletes legyen, az utolsó oldalig megmaradt az izgalmasság, körüllengte valami titokzatosan tökéletes légkör, ami miatt a sok elvarratlan szál is tökéletesen lezártnak tűnik.
Az egész történetről, írásmódról: Rachel-ben a bizalmam mélyen el van vetve, szerencsére még soha nem is kellett csalódnom benne. Mindig hozza az elvárt egyediséget, új kalandokat, de közben a folyton háttérben futó politikai mellékzöngét is folytatja. Faythe nem tökéletes, de egy fejlődőképes karakter. Az összes szereplő szépen ki van dolgozva, ahogy az általa elképzelt világ is. Humoros, tragikus, érzelmes, csatákkal teli és kemény pillanatokkal is találkozhatunk igen nagy számban, mindegyik gyönyörűen van leírva. Nem is tudnék hibát kiemelni. Igen, van egy csomó minden, amit lehetett volna másképp is csinálni, de ez éppen így volt szerethető, és élethű a maga urban fantasy módján.
Akiknek ajánlom: Őszintén, az ötödik könyvet fél éjszakán át olvastam, mire végeztem vele, és a hatodikat pedig hajnali fél hat utánig. Most pedig a kritikát írom, fél hétkor, szóval emiatt pedig egy teljes éjszakát hagytam ki, ami nálam életem során alig háromszor fordult elő, pedig igen sok könyvet olvastam már. Ha ez nem győz meg valakit a leírások mellett sem, hát hagyja ki. Nem jelölnék ki korhatárt sem, bár kell hozzá egy bizonyos fokú érettség.
Kedvenc karakter: Greg, Marc
Legrosszabb karakter: Kaci
Legjobb a könyvben: Faythe elmerengő pillanatai, és az alfává válás közbeni felismerések.
Legrosszabb a könyvben: Amikor Neki elfogyott a türelme, és otthagyta Faythe-t.
Borító: 5/5
Az egész: 5/5*
"- Ügyelsz rá, hogy az okostojás az út felett és a fénysebesség alattmaradjon?Mosolyogva bólintottam, inkább nem említettem, hogy kettejükközül Jace vezet jobban. Ha Marc ült a volánnál, a Halálos irambanolyannak tűnt, mint a Miss Daisy sofőrje."
"– És Cenzúrázott nevet is szereted?– Jobban, mint elmondhatnám. Ő a szikla a talpam alatt, erős, állandó, támaszkodhatok rá… Hamarabb tudja nálam, mire van szükségem, és hajt, hogy keményebben dolgozzak, legyek még jobb. Kihívást jelent, feldühít, tüzet gyújt a lelkem mélyén. És soha, de soha nem hagyott cserben. Néha úgy érzem, egyedül miatta ver még a szívem. Annyira szeretem, hogy mindennap belehalok kicsit, mert nem mosolyog rám, nem érint meg."
"Remek. A mai epizódban Faythe senkinek nem tud a kedvére tenni. Még jó, hogy Malone-nal kapcsolatos terveimben nem szerepel a jókedv."
"Lefeküdt, mint a szurkolólány a meccs után."
"Feszengtem, mert mindenki engem nézett a
szobában. Ez persze önmagában nem volt szokatlan, de abban csaknem biztos voltam, hogy az első alfa vagyok a történelemben,aki egy bíbor, nyakba kötős topban és hozzá illő forrónadrágban szólítja meg a szövetségeseit."
"Mert a hármas mágikus szám, ugye?"
"Amikor elléptem Ryan mellett, láttam, hogy kinyitja a száját: az arcáról leolvastam, hogy a magánéletem katasztrófáján gúnyolódna. Le se lassítottam.
– Ha megszólalsz, újra eltöröm az orrodat."
"– Téged akarlak. Annyira, hogy ki se bírom. Amikor elmentél, elsötétült a világ. Valóban megvakultam. Nem éreztem semmit."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése