Cora Carmack - Színjáték

Borító és fülszöveg: 

Mackenzie „Max” Millernek van egy problémája. A szülei meglepetésként váratlanul meglátogatják, és ha meglátják festett haját, a tetoválásait és a piercingjeit, talán még ki is tagadják a lányukat. És ami ennél is rosszabb, arra számítanak, hogy a barátja egy rendes, kedves fiú, nem pedig egy Mace nevű, tetovált nyakú srác, aki egy bandában zenél. A hazugságok hálója kis híján megfojtja Maxet, ám ekkor találkozik Cade-del.

Cade azért költözött Philadelphiába, hogy színész legyen, és maga mögött hagyja a problémáit Texasban. Eddig azonban a problémáktól nem sikerült megszabadulnia, a színpadra pedig nem sok alkalommal jutott fel. Amikor Max megszólítja egy kávézóban, és azzal az őrült ötlettel áll elő, hogy játssza el a barátja szerepét… Cade beleegyezik.

Az alakítása azonban túl jól sikerül, ezért arra kényszerülnek, hogy tovább folytassák a játékot. Minél hosszabb ideig színlelik a kapcsolatot, annál valóságosabbá válik.

Cora Carmack egy huszonegynehány éves író, aki huszonegynehány évesekről ír. Sok mindennel foglalkozott már életében. Volt unalmas munkája (pl. egy hipermarketben), izgalmas munkája (pl. színházban), stresszes állása (pl. tanárként) és álommunkája (pl. az írás). Imádja a színházat, az utazást és bármit, ami megnevetteti. Szereti a szereplőit a lehető legképtelenebb helyzetekbe hozni, és miközben segít rajtuk, megpróbálja őket összeboronálni valakivel. Hiszen a kétbalkezes embereknek is szükségük van szerelemre…Úgy értem, megkért egy vadidegent, hogy játssza el a barátja szerepét. Úgy tűnt, semmitől sem fél. Nyilvánvalóan a szülei voltak számára a kriptonit.

Kiadó: Content 2 Connect
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 336 oldal
Sorozat: Szakítópróba
Előzmény: Szakítópróba

Röviden a könyvről: Max nem az a lány, akire a szülei vágytak, ő mindig is az oda nem illő testvér volt, egészen addig, ameddig a tökéletes nővére meg nem halt egy autóbalesetben. Az azóta eltelt kilenc évből nyolc azzal telt el, hogy a szüleiben támadt űrt próbálta valahogy kitölteni, de az utolsóban már belefáradt. Megjátssza magát, eltakarja a tetoválásait és piercingjeit, és kedves, aranyos lánnyá vedlik át alig pár óra alatt. Csakhogy most nincsenek órái, hiszen az ősei öt percen belül meglepik, sőt, ha ez nem lenne elég, még a barátjával is találkozni akarnak! Ekkor jön a képbe Cade, aki éppen törött szívvel ül a kávézóban, és tanul. Max kérésére eljátssza a tökéletes párt, teljesen lenyűgözi Max szüleit, ezért folytatják ezt a kis színjátékot. Hálaadás után azonban bonyodalmak lépnek fel: a színjátékból vajon igaz volt valami?


Az egész történetről, írásmódról: Cora fejlődése elképesztő. Az előző rész is élvezhető volt, de ez már igazán élettel teli, magával ragadó, és izgalmas. Komolyabb és könnyedebb témák is szóba kerülnek, mint a múlt tragikus sebei, vagy épp a színjátékuk. A szereplők kifejezetten szerethetőek, fejlődnek, reálisak és vakmerőek. Nagy szerepe van a kémiának, a szellemes párbeszédeknek és a bizalomnak is. Külön piros pontot adnék a váltott szemszög miatt, nagyon jól leírta Cade gondolatait is. Sokat veszekedtek, kimutatták a dühüket, ami kifejezetten üdítő volt. (Bár a színészkedésben is igen jók.)


Akiknek ajánlom: A könyv egyetemista korú emberekről szól, akik érzékenyek, már sokszor csalódtak, és természetesen egy teljesen képtelen helyzetben találkoznak. Érdekes téma, kiszámítható befejezés, könnyű történet: leginkább azok olvassák, akik egy könnyed olvasmányra vágynak, ami mégis nagyon jó.


Kedvenc karakter: Cade
Legrosszabb karakter: Bethany
Legjobb a könyvben: Max és Cade dalszövegei
Legrosszabb a könyvben: A sírós jelenet a lépcsőn hajnali négykor
Borító: 5/3
Cím: 5/5

Az egész: 5/4